Luke 2
1 JÉZUS SZÜLETÉSE (Mt 1:18-25) Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár megparancsolta, hogy birodalmának lakóit mind össze kell írni az adózók jegyzékébe.
2 Ez az első összeírás volt, és akkor történt, amikor Szüriában Küréniosz volt a helytartó.
3 Azért mindenki elment az összeírásra, ki-ki a maga szülővárosába.
4 József is fölment Galileából, Názáreth városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Béthlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből származott,
5 hogy beiratkozzék Máriával együtt, aki néki feleségül volt eljegyezve, és várandós volt.
6 Így történt, hogy amikor ott voltak, elérkezett Mária szülésének ideje,
7 és megszülte az ő elsőszülött fiát, és bepólyálta Őt, és a jászolba fektette, mert a vendégfogadóban már nem volt részükre hely.
8 AZ ÚR ANGYALA ÉS A PÁSZTOROK Ugyanazon a vidéken voltak bizonyos pásztorok, akik éjszaka kinn a mezőn háltak, és nyájukra vigyáztak.
9 És az Úr angyala hozzájuk ment, és az Úr dicsősége körülragyogta őket, és nagy félelemmel megfélemlettek.
10 Az angyal pedig azt mondta nékik: Ne féljetek, mert ímé, nagy örömet hirdetek néktek, amely öröme lesz mind az egész népnek.
11 Idvezítő született néktek a Dávid városában, Ő a Krisztus, az Úr.
12 Ez pedig néktek az ismertető jel: Találtok majd ott egy jászolban fekvő bepólyált kis gyermeket.
13 És hirtelen megjelent az angyal körül mennyei seregek sokasága; azok az Istent dicsérték, és azt mondták:
14 Teljes immár Istennek dicsősége a magasságban, és békességben élnek a földön azok az emberek, akik Istennek jóakaratában részesülnek. (Fil 2:13; Mt 11:26)
15 És történt, hogy amikor az angyalok felmentek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymásnak: Menjünk el hát Béthlehembe, és lássuk meg azt a dolgot, amely történt, és amelyet az Úr tudtunkra adott.
16 Azért sietve elmentek, és megtalálták Máriát és Józsefet meg a jászolban fekvő kis gyermeket.
17 Amikor pedig meglátták Őt, elbeszélték mind azt, amit nékik az angyal a gyermek felől mondott.
18 És mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok hírül adtak.
19 Mária pedig mind ezeket a beszédeket emlékezetében megtartotta, és gyakran forgatta szívében.
20 A pásztorok azután visszatértek, dicsőítvén és magasztalván az Istent mindenért, amit hallottak és láttak úgy, amint azt nékik az angyal megmondta.
21 Nyolc nap múltával pedig körülmetélték a gyermeket, és a Jézus nevet adták néki, amint az angyal nevezte Őt még fogantatása előtt.
22 JÉZUS BEMUTATÁSA A TEMPLOMBAN; SIMEON ÉS ANNA Majd amikor Mózes törvénye szerint beteltek tisztulásuk napjai, elvitték a gyermeket Jeruzsálembe, hogy (a templomban) bemutassák az Úrnak,
23 amint meg van írva az Úr törvényében: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék (II. Mózes 13:2),
24 és hogy áldozatot mutassanak be aszerint, amint megmondatott az Úr törvényében: egy pár gerlicét, vagy két galambfiókát. (III. Mózes 12:6-8)
25 És ímé, élt Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember; az az ember igaz és istenfélő volt, s várta izráél megvigasztaltatását, és a Szentlélek volt ővele;
26 őneki a Szentlélek kinyilatkoztatta, hogy nem lát halált, csak ha már meglátta az Úrnak Krisztusát.
27 Azt az embert a Szentlélek arra indította, hogy menjen el a templomba akkor, amikor a gyermek Jézust a szülei odavitték, hogy azt tegyék vele, ami a törvény szerint szokás volt.
28 Akkor Simeon karjára vette a gyermeket, áldotta Istent, és így szólt:
29 Uram, mostan bocsátod el a te szolgádat, a te beszéded szerint békességben;
30 mert látta az én szemem az idvességet,
31 amelyet minden nép szemeláttára készítettél,
32 világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül a te népednek izráélnek.
33 József pedig és a gyermek anyja csodálkoztak a gyermek felől mondottakon.
34 Simeon azután megáldotta őket, és így szólt Máriának Jézus anyjának: ímé, ez arra rendeltetett, hogy általa izráélben sokan elessenek, és sokan felkeljenek, és hogy isteni jel legyen, akinek sokan ellene mondanak,
35 és így sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek, és akkor a te lelkedet is áthatja majd az éles kard.
36 Volt ott egy prófétaasszony is, Anna a Phánuél leánya, Ásér néptörzséből; ő nagyon idős volt; hajadon korától fogva csak hét évig élt férjével;
37 azután özvegy maradt nyolcvannégy esztendős koráig. A templomból soha nem távozott el, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált Istennek éjjel és nappal.
38 Ugyanabban az órában ő is odaállt, hálát adott Istennek, és szólt a Gyermek felől mind azoknak, akik Jeruzsálem megváltását várták.
39 És amikor (Jézus szülei) az Úr törvénye szerint mindent elvégeztek, visszatértek Galileába, az ő városukba Názárethbe.
40 A kis gyermek pedig növekedett és erősödött megteljesedve bölcsességgel, és Isten kegyelme volt őrajta.
41 A TIZENKÉT ÉVES JÉZUS A TEMPLOMBAN Jézus szülei esztendőnként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42 És amikor tizenkét esztendős lett, ismét fölmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint;
43 amikor pedig az ünnepnek vége volt és hazafelé indultak, a gyermek Jézus Jeruzsálemben maradt, de erről a szülei nem tudtak.
44 Azt gondolván pedig, hogy az úti társaságban van, egynapi járóföldet mentek, és csak akkor keresték Őt a rokonok és ismerősök közt.
45 Minthogy azonban nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, és ott keresték.
46 Harmadnapon találták meg a templomban, amint a tanítómesterek közt ült, s hallgatta és kérdezgette őket;
47 és valamennyien akik Őt hallgatták, csodálkoztak értelmességén és feleletein.
48 Szülei megpillantván Őt, megdöbbentek, és az anyja így szólt néki: Fiam, miért tetted ezt velünk? Ímé, atyád és én nagy bánattal keresünk téged.
49 Ő pedig így felelt nékik: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nékem az én Atyámnak dolgaival kell foglalkoznom?
50 Ők azonban nem értették a beszédet, amelyet nékik mondott.
51 Azután hazament velük Názárethbe, és mindig engedelmes gyermekük volt. Az anyja azonban megőrizte szívében mind azokat a beszédeket.
52 És Jézus felnövekedvén, gyarapodott bölcsességben, Isten és emberek előtt való kedvességben.