1JÉZUS SZÜLETÉSE (Mt 1:18-25) Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár megparancsolta, hogy birodalmának lakóit mind össze kell írni az adózók jegyzékébe.
2Ez az első összeírás volt, és akkor történt, amikor Szüriában Küréniosz volt a helytartó.
3Azért mindenki elment az összeírásra, ki-ki a maga szülővárosába.
4József is fölment Galileából, Názáreth városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Béthlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből származott,
5hogy beiratkozzék Máriával együtt, aki néki feleségül volt eljegyezve, és várandós volt.
6Így történt, hogy amikor ott voltak, elérkezett Mária szülésének ideje,
7és megszülte az ő elsőszülött fiát, és bepólyálta Őt, és a jászolba fektette, mert a vendégfogadóban már nem volt részükre hely.
8AZ ÚR ANGYALA ÉS A PÁSZTOROK Ugyanazon a vidéken voltak bizonyos pásztorok, akik éjszaka kinn a mezőn háltak, és nyájukra vigyáztak.
9És az Úr angyala hozzájuk ment, és az Úr dicsősége körülragyogta őket, és nagy félelemmel megfélemlettek.
10Az angyal pedig azt mondta nékik: Ne féljetek, mert ímé, nagy örömet hirdetek néktek, amely öröme lesz mind az egész népnek.
11Idvezítő született néktek a Dávid városában, Ő a Krisztus, az Úr.
12Ez pedig néktek az ismertető jel: Találtok majd ott egy jászolban fekvő bepólyált kis gyermeket.
13És hirtelen megjelent az angyal körül mennyei seregek sokasága; azok az Istent dicsérték, és azt mondták:
14Teljes immár Istennek dicsősége a magasságban, és békességben élnek a földön azok az emberek, akik Istennek jóakaratában részesülnek. (Fil 2:13; Mt 11:26)
15És történt, hogy amikor az angyalok felmentek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymásnak: Menjünk el hát Béthlehembe, és lássuk meg azt a dolgot, amely történt, és amelyet az Úr tudtunkra adott.
16Azért sietve elmentek, és megtalálták Máriát és Józsefet meg a jászolban fekvő kis gyermeket.
17Amikor pedig meglátták Őt, elbeszélték mind azt, amit nékik az angyal a gyermek felől mondott.
18És mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok hírül adtak.
19Mária pedig mind ezeket a beszédeket emlékezetében megtartotta, és gyakran forgatta szívében.
20A pásztorok azután visszatértek, dicsőítvén és magasztalván az Istent mindenért, amit hallottak és láttak úgy, amint azt nékik az angyal megmondta.
21Nyolc nap múltával pedig körülmetélték a gyermeket, és a Jézus nevet adták néki, amint az angyal nevezte Őt még fogantatása előtt.
22JÉZUS BEMUTATÁSA A TEMPLOMBAN; SIMEON ÉS ANNA Majd amikor Mózes törvénye szerint beteltek tisztulásuk napjai, elvitték a gyermeket Jeruzsálembe, hogy (a templomban) bemutassák az Úrnak,
23amint meg van írva az Úr törvényében: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék (II. Mózes 13:2),
24és hogy áldozatot mutassanak be aszerint, amint megmondatott az Úr törvényében: egy pár gerlicét, vagy két galambfiókát. (III. Mózes 12:6-8)
25És ímé, élt Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember; az az ember igaz és istenfélő volt, s várta izráél megvigasztaltatását, és a Szentlélek volt ővele;
26őneki a Szentlélek kinyilatkoztatta, hogy nem lát halált, csak ha már meglátta az Úrnak Krisztusát.
27Azt az embert a Szentlélek arra indította, hogy menjen el a templomba akkor, amikor a gyermek Jézust a szülei odavitték, hogy azt tegyék vele, ami a törvény szerint szokás volt.
28Akkor Simeon karjára vette a gyermeket, áldotta Istent, és így szólt:
29Uram, mostan bocsátod el a te szolgádat, a te beszéded szerint békességben;
30mert látta az én szemem az idvességet,
31amelyet minden nép szemeláttára készítettél,
32világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül a te népednek izráélnek.
33József pedig és a gyermek anyja csodálkoztak a gyermek felől mondottakon.
34Simeon azután megáldotta őket, és így szólt Máriának Jézus anyjának: ímé, ez arra rendeltetett, hogy általa izráélben sokan elessenek, és sokan felkeljenek, és hogy isteni jel legyen, akinek sokan ellene mondanak,
35és így sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek, és akkor a te lelkedet is áthatja majd az éles kard.
36Volt ott egy prófétaasszony is, Anna a Phánuél leánya, Ásér néptörzséből; ő nagyon idős volt; hajadon korától fogva csak hét évig élt férjével;
37azután özvegy maradt nyolcvannégy esztendős koráig. A templomból soha nem távozott el, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált Istennek éjjel és nappal.
38Ugyanabban az órában ő is odaállt, hálát adott Istennek, és szólt a Gyermek felől mind azoknak, akik Jeruzsálem megváltását várták.
39És amikor (Jézus szülei) az Úr törvénye szerint mindent elvégeztek, visszatértek Galileába, az ő városukba Názárethbe.
40A kis gyermek pedig növekedett és erősödött megteljesedve bölcsességgel, és Isten kegyelme volt őrajta.
41A TIZENKÉT ÉVES JÉZUS A TEMPLOMBAN Jézus szülei esztendőnként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42És amikor tizenkét esztendős lett, ismét fölmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint;
43amikor pedig az ünnepnek vége volt és hazafelé indultak, a gyermek Jézus Jeruzsálemben maradt, de erről a szülei nem tudtak.
44Azt gondolván pedig, hogy az úti társaságban van, egynapi járóföldet mentek, és csak akkor keresték Őt a rokonok és ismerősök közt.
45Minthogy azonban nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, és ott keresték.
46Harmadnapon találták meg a templomban, amint a tanítómesterek közt ült, s hallgatta és kérdezgette őket;
47és valamennyien akik Őt hallgatták, csodálkoztak értelmességén és feleletein.
48Szülei megpillantván Őt, megdöbbentek, és az anyja így szólt néki: Fiam, miért tetted ezt velünk? Ímé, atyád és én nagy bánattal keresünk téged.
49Ő pedig így felelt nékik: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nékem az én Atyámnak dolgaival kell foglalkoznom?
50Ők azonban nem értették a beszédet, amelyet nékik mondott.
51Azután hazament velük Názárethbe, és mindig engedelmes gyermekük volt. Az anyja azonban megőrizte szívében mind azokat a beszédeket.
52És Jézus felnövekedvén, gyarapodott bölcsességben, Isten és emberek előtt való kedvességben.