1Mivel már sokan megkísérelték, hogy elbeszéljék a köztünk végbement eseményeket,
2amint azt reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének,
3eltökéltem én is, aki eleitől fogva mindennek lelkiismeretesen végére jártam, hogy azokat néked pontos időrendben leírom, nemes Theophilosz,
4hogy teljesen megismerd a megbízhatóságát azoknak az elbeszéléseknek, amelyekről már értesültél.
5KERESZTELŐ JÁNOS SZÜLETÉSÉNEK MEGJELENTÉSE Héródésznek (Nagy Héródésznek) Júdea királyának napjaiban élt egy az Abia papi rendjéből való Zakariás nevű pap és felesége, aki az Áron leányai közül való volt, és Erzsébetnek hívták.
6Mind a ketten igazak voltak az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsolata és rendelése szerint.
7De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és mind a ketten már idős emberek voltak.
8Történt pedig, hogy amikor az Abia papi rendjére került a sor, és Zakariás papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9a papi tiszt szokása szerint sorsvetéssel őt rendelték ki, hogy bemenjen az Úr templomába, és füstölő áldozatot mutasson be.
10A füstölő áldozat órájában a nép sokasága mind kívül imádkozott.
11Akkor megjelent néki az Úr angyala, és megállt a füstölő oltártól jobbra.
12Zakariás amint meglátta, megijedt és félelem szállta meg.
13De az angyal azt mondta néki: Ne félj Zakariás, mert könyörgésed meghallgattatott, és feleséged Erzsébet fiat fog néked szülni, és Jánosnak nevezd majd őt;
14ő néked örömed és gyönyörűséged lesz, és sokan fognak az ő születésén örvendezni.
15Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt soha sem iszik, és már anyja méhétől fogva teljes lesz Szentlélekkel,
16és izráél fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz;
17és az Úr (Isten) előtt fog járni Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét visszatérítse a fiakhoz, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak (a Messiásnak) fogadására felkészült népet.
18Akkor Zakariás így szólt az angyalnak: Miről tudom én azt meg? Mert én vén ember vagyok, és a feleségem is igen idős.
19Az angyal azt felelte néki: Én Gábriel vagyok, aki mindig az Isten szolgálatában állok, és most azért küldettem, hogy veled beszéljek, és ezt az örvendetes üzenetet néked hírül adjam;
20és ímé, megnémulsz és nem tudsz beszélni mind- addig a napig, amíg ezek meglesznek, mert nem hittél az én szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek majd.
21A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy olyan sokáig marad a templomban.
22És amikor kiment, nem tudott nékik szólni; és megértették, hogy a templomban látomást látott; mert csak integetett nékik, és néma maradt.
23És történt, hogy amikor szolgálatának napjai leteltek, hazament.
24Azok után a napok után pedig felesége Erzsébet fogant méhében, és Őt hónapig elrejtőzött mondván:
25Így cselekedett énvelem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy elvegye az emberek előtt való gyalázatomat.
26JÉZUS SZÜLETÉSÉNEK MEGJELENTÉSE Erzsébetnek a hatodik hónapjában Isten elküldte Gábriel angyalt Galileának Názáreth nevű városába
27egy szűzhöz, aki a Dávid házanépe közül való József nevű férfiúnak volt feleségül eljegyezve; a szűznek Mária volt a neve.
28És az angyal bemenvén hozzá, így szólt: Örülj te kegyelembe fogadott, az Úr veled van.
29Őt azonban e szavak nagyon megzavarták, és tűnődött magában, hogy miféle köszöntés ez.
30Akkor így szólt néki az angyal: Ne félj Mária, mert téged az Isten kegyelmébe fogadott.
31És ímé, fogansz méhedben, és fiat fogsz szülni, és nevezd Őt Jézusnak.
32Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának fogják hívni, és az Úr, a mi Istenünk néki adja majd az Ő atyjának Dávidnak királyi székét (királlyá teszi),
33és uralkodik Jákob házán mindörökké, és az Ő királyságának nem lesz vége.
34Mária pedig így szólt az angyalnak: Minthogy én még nem mentem férjhez, hogyan lesz az?
35Az angyal felelvén azt mondta néki: A Szentlélek száll majd tereád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged; azért a születendő szent gyermeket Isten Fiának hívják majd.
36És ímé, Erzsébet a te rokonod, akit meddőnek tartottak, szintén fiút fogant öreg korában, és ez néki már a hatodik hónapja;
37mert Istennek minden szava beteljesedik.
38Mária így szólt: íme, én az Úrnak szolgáló leánya vagyok; legyen úgy, amint te mondod. És eltávozott tőle az angyal.
39MÁRIA FELKERESI ERZSÉBETET; MÁRIA MAGASZTALÓ ÉNEKE Azokban a napokban felkelt Mária, és nagy sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába,
40és bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
41Történt pedig, hogy amikor Mária köszöntését meghallotta Erzsébet, az ő méhében repesett a magzat, és Erzsébet betelt Szentlélekkel.
42És hangos szóval felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok közt, és áldott a te méhednek gyümölcse.
43Hogyan jut nékem az a tisztesség, hogy az én Uramnak anyja eljön hozzám?
44Mert ímé, mihelyt köszöntésed hangja fülembe jutott, a magzat örömében repesni kezdett méhemben.
45És boldog, aki bízott abban, hogy beteljesedik az, amit néki az Úr mondott.
46Akkor Mária így szólt: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47és örvendez az én lelkem az Istenben, az én megtartómban;
48mert rátekintett szolgáló leányának alázatosságára. És ímé, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék;
49mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és szent az Ő neve,
50és könyörületessége nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik Őt félik.
51Megmutatta karjának erejét, szétszórta a szívük gondolatában felfuvakodottakat;
52uralkodókat fosztott meg hatalmuktól, és alázatosakat magasztalt fel,
53éhezőket töltött be javakkal és gazdagokat küldött el üresen.
54Gondjába vette izráélt az Ő szolgáját, hogy megemlékezzék könyörületességéről,
55amint szólt atyáinkhoz Ábrahámhoz és az ő magvához mindörökké.
56Mária pedig Erzsébettel maradt mintegy három hónapig és azután hazatért.
57KERESZTELŐ JÁNOS SZÜLETÉSE Amikor Erzsébet szülésének ideje elérkezett, fiat szült.
58Rokonai és szomszédai meghallották, hogy az Úr az Ő nagy kegyelmében részesítette őt, és együtt örültek vele.
59És nyolcadnapon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket, és atyja nevéről Zakariásnak akarták őt nevezni.
60Az anyja azonban így szólt: Nem, hanem János legyen a neve.
61Ők pedig azt mondták néki: Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnak.
62És intettek a gyermek atyjának, hogy minek szeretné neveztetni.
63Ő táblát kért, és ezt írta reá: János a neve. És mindnyájan elcsodálkoztak.
64Akkor azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve és (ismét) beszélt, áldván az Istent.
65És félelem szállott minden szomszédjukra, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek mind ezekről a dolgokról,
66és mind akik hallották, emlékezetükben megőrizték, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Mert vele volt az Úr keze (segítő ereje).
67ZAKARIÁS PRÓFÉCIÁJA És Zakariás, az ő atyja beteljesedett Szentlélekkel, és prófétált mondván:
68Áldott az Úr, izráél Istene! Mert kegyelemmel fordult az Ő népéhez, és váltságot szerzett néki,
69és az üdvösség szarvát felemelte (Idvezítőt adott) minékünk Dávidnak, az Ő szolgájának házában,
70amint ősidőktől fogva szólt az Ő szent prófétáinak szája által,
71hogy megszabadít minket ellenségeinktől és mind azoknak kezéből, akik minket gyűlölnek;
72hogy irgalmat cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az Ő szent szövetségéről,
73az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak a mi atyánknak, hogy megadja nékünk azt,
74hogy megszabadulván ellenségeink kezéből félelem nélkül szolgáljunk Őnéki
75szentségben és igazságosságban (megigazultan; Ef 4:24) az Ő színe előtt életünknek minden napján.
76Te pedig, gyermekem, a Magasságos prófétájának hívattatol majd; mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az Ő útjait,
77hogy megismertesd az Ő népével az idvességet, amelyben bűneiknek megbocsátása által részesülnek,
78mert a mi Istenünk könyörülő irgalmasságával fordul hozzánk, amikor meglátogat majd minket a magasságból az (idvesség) hajnali fénye,
79hogy megjelenjék azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábunkat a békesség útjára igazgassa.
80A kis gyermek pedig növekedett és lélekben erősödött, és a pusztaságban élt mindaddig a napig, amelyen hivatását izráél körében elkezdte.