1JÉZUST MEGKORBÁCSOLJÁK Pilátus azután elővezettette Jézust és megkorbácsoltatta.
2A katonák pedig tüskebokor vesszejéből koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű ruhát adtak Őreá.
3És elébe járulván azt mondták: Üdvözlégy zsidók királya; és arcul verték őt.
4PILÁTUS HALÁLRA ÍTÉLI JÉZUST Azután ismét kiment Pilátus, és azt mondta a zsidóknak: Imé, kivezetem Őt elétek, hogy megtudjátok, hogy én semmi vétket sem találok Őbenne.
5Jézus ki is ment; rajta volt a tüskebokor vesszejéből font koszorú és a bíborszínű ruha. És Pilátus így szólt nékik: íme az ember!
6Amikor megpillantották Őt a főpapok és a szolgák, kiáltozni kezdtek: Feszítsd meg! Feszítsd meg! Pilátus azt mondta nékik: Úgy hát vigyétek el Őt ti, és (a magatok felelősségére) feszítsétek meg; mert én nem találok Őbenne vétket.
7A zsidók azt felelték: Nékünk van egy törvényünk, és a szerint a törvény szerint meg kell halnia, mert azt állította magáról, hogy Ő az Isten Fia.
8Pilátus amikor ezeket a szavakat meghallotta, még jobban megrémült,
9majd ismét bement (Jézussal együtt) a székházba, és így szólt Jézusnak: Honnan való vagy te? Jézus azonban nem felelt néki.
10Akkor Pilátus így szólt néki: Nékem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van, hogy szabadon bocsássalak, és hatalmam van, hogy megfeszítselek?
11Jézus így felelt: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről (Istentől) nem adatott volna néked; azért annak az embernek, aki engemet a te kezedbe adott, nagyobb a bűne.
12Pilátus Jézusnak e szavaitól indíttatva, igyekezett Őt szabadon bocsátani; a zsidók azonban kiáltoztak: Ha ezt az embert szabadon bocsátod, nem vagy barátja a császárnak; mindenki, aki azt állítja, hogy ő király (mint ez is teszi), ellensége a császárnak.
13Amikor Pilátus ezeket a szavakat meghallotta, kivezettette Jézust, és leült a bírói székbe azon a helyen, amelyet Kőpadlónak, héberül pedig Gabbathának hívnak.
14A húsvétra való készületnek napja volt az a nap, és mintegy hat óra (déli tizenkét óra) volt. Pilátus így szólt a zsidóknak: íme, a ti királyotok.
15Azok pedig így kiáltoztak: Vidd el! Vidd el! Feszítsd meg Őt! Pilátus így szólt nékik: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok így feleltek: Nékünk nincs királyunk, hanem csak császárunk.
16Akkor hát kezükbe (a katonák kezébe) adta Őt, hogy megfeszíttessék. Azok átvették Jézust;
17JÉZUS KERESZTREFESZÍTÉSE ÉS HALÁLA (Mt 27:31-56; Mk 15:20-41; Lk 23:26-49) és Ő maga egyedül vitte a keresztet, és úgy ment ki (a városból) az úgynevezett Koponya-helyre, amelyet héberül Golgothának hívnak;
18és ott megfeszítették Őt, és Ővele együtt más kettőt jobbról és balról, középen pedig Jézust.
19Pilátus feliratot is írt, és rátétette a keresztfára; a felirat pedig ez volt:
20A NÁZÁRETHI JÉZUS A ZSIDÓKNAK A KIRÁLYA. Ezt a feliratot a zsidók közül sokan elolvasták, mert a városhoz közel volt az a hely, ahol Jézust megfeszítették; és a felirat héberül, latinul és görögül volt írva.
21Akkor a zsidók főpapjai azt mondták Pilátusnak: Ne azt írd, hogy a zsidóknak a királya, hanem azt, amit az az ember mondott: Én a zsidóknak királya vagyok.
22Pilátus azt felelte: Amit megírtam, megírtam.
23A katonák amikor megfeszítették Jézust, fogták az Ő ruháit és négy részre osztották, mindegyik katonának egy rész jutott, de külön vették az alsóruháját. Ez az alsóruha varrás nélkül való volt, felülről kezdve egészen végig egy darabban volt szőve.
24Azért azt mondták egymás közt: Ezt ne szakítsuk szét, hanem vessünk reá sorsot, hogy kié legyen. Így kellett beteljesednie az Írásnak: Megosztoztak maguk közt az én felső ruháimon, de alsó ruhámra sorsot vetettek. (Zsoltár 22:19) Ezt tették a katonák.
25Jézus keresztfája mellett ott állt az anyja, anyjának nénje Mária a Klópász felesége és a magdalai Mária.
26Amikor Jézus látta az anyját, és hogy mellette ott áll az a tanítvány, akit Jézus szeretett, azt mondta az anyjának: Asszony, ez mostantól fogva a te fiad.
27Majd a tanítványának mondta: Ez mostantól fogva a te anyád. És attól az órától fogva Máriát az a tanítvány befogadta a maga családjába.
28Ezután Jézus - mivel tudta, hogy már minden elvégeztetett, - hogy beteljesedjék az írás, így szólt: Szomjúhozom.
29Volt ott egy ecettel teli edény; abba az ecetbe spongyát mártottak, egy izsópszárra tűzték, és a szájához nyújtották.
30Jézus elfogadta az ecetet, és így szólt: Elvégeztetett. Azután lehajtotta fejét és lelkét átadta Istennek.
31Péntek volt, és hogy a holttestek szombaton ne maradjanak a keresztfán, - mert az a szombat nagy ünnep volt, - a zsidók arra kérték Pilátust, hogy törjék el a megfeszítettek lábszárát, és vegyék le őket a keresztről.
32Odamentek tehát a katonák, és az elsőnek eltörték a lábszárát, majd ugyanúgy a másikét is, akit vele együtt feszítettek meg;
33amint azonban Jézushoz léptek, és látták, hogy Ő már meghalt, nem törték el a lábszárát,
34hanem az egyik katona lándzsájával az oldalába szúrt, és onnan azonnal vér és víz folyt ki
35És aki ezt látta, tanúbizonyságot tett erről, és bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.
36Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az írás: Az Ő csontját nem fogják összetörni (II. Mózes 12:46),
37és az a másik Írás is, amely azt mondja: Néznek majd arra, akit átszúrtak. (Zakariás 12:10)
38JÉZUST ELTEMETIK (Mt 27:57-61; Mk 15:42-47; Lk 23:50-56) Ezek után pedig arimáthiai József, aki Jézus tanítványa volt, de a zsidóktól való félelme miatt csak titokban, - megkérte Pilátust, hogy Jézus testét a keresztről levehesse; Pilátus meg is engedte. Elment tehát, és levette Jézus testét.
39Odament Nikodémus is, - aki először éjszaka ment Jézushoz, -s mirhából és áloéból készült poralakú drága illatosítót vitt magával mintegy száz fontot (egy font =327,45 gramm).
40Akkor fogták Jézus testét és lenvászon kendőkbe takarták az illatosító szerekkel együtt, amint a zsidók temetkezni szoktak,
41Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és abban a kertben egy új sír, amelybe még soha senkit nem temettek.
42Ott temették el tehát Jézust, mert az a sír közel volt, és a zsidók közelgő szombatja miatt sürgős volt a temetés.