1JÉZUS FŐPAPI IMÁDSÁGA Jézus amint ezeket elmondta, föltekintett az égre, és így szólt: Atyám, elérkezett az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen tégedet.
2Hatalmat adtál néki minden emberen, hogy örökéletet adjon mind azoknak, akiket néki adtál.
3Az örökélet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.
4Én dicsőítettelek tégedet a földön: elvégeztem a munkát, amelyet énreám bíztál, hogy elvégezzem;
5és most dicsőíts meg engemet te Atyám, temagadnál azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt tenálad már akkor, amikor a világ még nem volt.
6Én kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nékem adtál. Tieid voltak, és nékem adtad őket, és a te beszédedet megtartották.
7Most aztán megtudták, hogy mind az, amit nékem adtál, tőled van;
8mert a beszédeket, amelyeket énrám bíztál, nékik adtam, és ők elfogadták, és igazán megértették, hogy én tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engemet.
9Én őérettük könyörgök; nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nékem adtál, mert a tieid,
10és ami az enyém, mind az a tiéd, és ami a tiéd, az az enyém, - és dicsőíttettem őbennük.
11És én tovább már nem maradok e világon, de ők még e világon maradnak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, oltalmazd meg őket a te neved által, amelyet nékem adtál, hogy egyek legyenek éppen úgy, mint mi.
12Ameddig velük voltam, én oltalmaztam őket a te neved által, amelyet nékem adtál, s megőriztem őket, és senki sem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy rajta beteljesedjék az Írás.
13Mostan pedig tehozzád megyek, és ezeket még azért mondom el e világon, hogy az ő lelküket teljesen betöltse az éri örömöm.
14Én a te igédet adtam nékik, de a világ meggyűlölte őket, mert nem e világból valók, amint én sem e világból való vagyok.
15Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem azt, hogy oltalmazd meg őket a gonosztól.
16Nem e világból valók, aminthogy én sem e világból való vagyok.
17Szenteld meg őket a te igazságoddal; a te igéd igazság,
18Amint te küldtél engemet e világba, én is úgy küldtem őket e világba;
19és én őérettük áldozatul néked szentelem magamat, hogy ők is igazán néked szenteltekké legyenek.
20De nem csak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédük által hisznek majd énbennem,
21hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te Atyám énbennem vagy és én tebenned, hogy ők is mibennünk legyenek, hogy a világ higgye, hogy te küldtél engemet.
22És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnekik adtam, hogy egyek legyenek, amint mi egy vagyunk;
23én őbennük vagyok és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engemet, és éppen úgy szeretted őket, amint engemet szerettél.
24Atyám, akarom, hogy ahol én vagyok, énvelem legyenek azok is, akiket nékem adtál, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet adtál nékem, mert szerettél engemet már a világ teremtése előtt.
25Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ezek is megismerték, hogy te küldtél engemet;
26és én megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, őbennük legyen, és én is őbennük legyek.