1HITÜNKNEK MEG KELL NYILVÁNULNIA BESZÉDÜNKBEN: ÓVAKODJUNK A NYELV BŰNEITŐL Atyámfiai, ne akarjatok sokan tanítók lenni, tudván hogy mi, akik tanítunk, szigorúbb ítéletben részesülünk.
2Mert mi valamennyien sokszor követünk el bűnt; de ha valaki nem követ el bűnt azzal amit mond, az tökéletes ember, aki az egész testét is meg tudja zabolázni.
3Ha a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, egész testüket is irányítjuk.
4Íme, a hajók is, bármily nagyok, és heves szelek hajtják őket, igen kicsiny kormánnyal oda irányíthatók, ahová a kormányos szándéka akarja.
5íme, a nyelv is kicsiny tag, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, milyen kicsiny tűz milyen nagy erdőt lángba borít.
6A nyelv is olyan mint a tűz, igazságtalansággal teljes világ. Elhelyezkedik a mi tagjaink közt, és bemocskolja az egész testet, és lángba borítja a körforgásban lévő életet, és maga is lángba borul a gyehennától.
7Mert a mezei vadaknak és madaraknak, a csúszó-mászó állatoknak és a vízben élő állatoknak mindenféle fajtája megfékezhető, és meg is fékeztetett az ember által,
8de a nyelvet egy ember sem tudja megfékezni; nyughatatlan gonosz az, halálos méreggel van tele.
9Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, akik Isten hasonlóságára teremtettek;
10ugyanabból a szájból jön ki áldás és átok. Atyámfiai, nem szükséges az, hogy ezek így legyenek.
11Hát áraszt a forrás ugyanabból a nyílásból édes vizet és keserű vizet?
12Atyámfiai, hát teremhet valamely fügefa olajbogyót vagy valamely szőlőtő fügét? A sós forrás sem csörgedeztet édes vizet.
13HITÜNKNEK MEG KELL NYILVÁNULNIA BESZÉDÜNKBEN: TARTÓZKODJUNK A FÖLDI BÖLCSESSÉGTŐL, TÖREKEDJÜNK A MENNYEI BÖLCSESSÉGRE Kicsoda tiköztetek bölcs és értelmes? az mutassa meg az emberek közt való jó életével, hogy amit ő tesz, azt bölcsességnek szelídségével teszi.
14Ha azonban keserű irigység van szívetekben és civakodtok, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.
15Ez nem az a bölcsesség, amely felülről száll alá, hanem földi, emberi, ördögi.
16Mert ahol irigység és civódás van, ott rendetlenség van és mindenféle gonosz tett.
17A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, engedékeny, hallgat a jó szóra, könyörületességgel és jó gyümölcsökkel teljes, nem pártoskodó és nem képmutató.
18A mag, amely az igazságosságnak (keresztyén kegyességnek) gyümölcsét termi, békességben vettetik el a békességre törekvők javára.