1A LEVITAPAPSÁG ÁLTAL NEM VOLT ELÉRHETŐ A TÖKÉLETESSÉG, AZÉRT EGY ÚJ, KÜLÖNB FŐPAPRA VOLT SZÜKSÉG; EZ JÉZUS: A MELKHISZEDEK RENDJE SZERINTI ÖRÖKKÉVALÓ FŐPAP Ez a Melkhiszedek Szálém királya, a legfelségesebb Istennek papja, aki a királyok legyőzése után hazatérő Ábrahámnak elébe ment, és őt megáldotta.
2Ábrahám minden ő hadi zsákmányából tizedet adott néki. Ennek a Melkhiszedeknek neve megmagyarázva először: igazságosság királya, azután: Szálém királya, azaz: békesség királya;
3apját, anyját, nemzetségtábláját nem említi az írás, sem napjainak kezdetét, sem életének végét, de minthogy ebben hasonlóvá tette őt az írás az Isten Fiához, pap marad mindenkoron.
4Gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek Ábrahám, az ősatyánk a hadi zsákmány legjavából tizedet adott.
5Azoknak, akik Levi fiai közül viselik a papságot, parancsolatuk van, hogy a törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, vagyis atyjuk fiaitól, jóllehet azok is Ábrahámtól származtak.
6Melkhiszedek pedig, aki nem a leviták közül származik, mégis tizedet vett Ábrahámtól, és megáldotta azt, akinek az ígéret szólt.
7Márpedig nem lehet vitás, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.
8És itt halandó emberek (a leviták) szednek tizedet, ott (Melkhiszedek esetében) ellenben az, akiről (az írásban) bizonyság van, hogy él.
9És röviden szólva, Ábrahám személyében a tizedet szedő Levi is adott tizedet.
10Mert hiszen még atyjának ágyékában volt, amikor annak elébe ment Melkhiszedek.
11Ha tehát a levitapapság által elérhető volt is valamelyes tökéletesség, - a nép ugyanis erre a papságra való tekintettel kapta a törvényt, - akkor mégis miért volt szükséges, hogy egy másik, a Melkhiszedek rendje szerint való pap rendeltessék, és hogy az ne az Áron rendje szerint való papnak neveztessék?
12Mert ha a papság megváltozik, szükségképpen megváltozik a törvény is.
13Ugyanis a mi Urunk, akiről ezek mondatnak, egy másik törzsnek tagja volt, amelyből senki sem szolgált az oltár körül;
14mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából származott, ebbe a törzsbe tartozó papokról pedig semmit sem szólt Mózes.
15Es ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkhiszedekhez hasonló módon másvalaki rendeltetik pappá,
16aki nem ama törvény szerint lett pappá, amely szerint testi származásánál fogva lehet valaki pap, hanem az elpusztíthatatlan életnek ereje szerint.
17Mert Őróla mondja a tanúbizonyságtétel: Pap vagy te örökké a Melkhiszedek rendje szerint. (Zsoltár 110:4)
18Ekképpen ugyan az előbb adott parancsolat erőtelensége és hasznavehetetlensége miatt érvénytelenné válik, -
19mert a törvény semmiféle tekintetben sem tudott tökéletességre juttatni! - de ugyanakkor jobb reménység ébred bennünk, amely által közelebb jutunk Istenhez.
20Azután Jézus amennyiben nem eskü nélkül lett pappá, - azok (a leviták) ugyanis eskü nélkül lettek papokká,
21Ő azonban annak esküje által, aki ezt mondta néki: Megesküdött az Úr és nem fogja megbánni (és ezt is mondta): Te pap vagy örökké, -
22annyiban Jézus jobb szövetségnek lett kezesévé.
23És azok (a leviták) ugyan többen lettek papokká (egyik után a másik), mert a halál megakadályozta őket abban, hogy mindenkoron szolgálatban maradjanak;
24Jézusnak papsága azonban nem szállhat át másra, minthogy Ő örökké életben marad.
25Azért Ő mindenkoron tudja üdvözíteni azokat, akik Őáltala járulnak Isten elé, mert mindenkor él, hogy esedezzék érettünk.
26Ilyen főpap felelt meg minékünk: szent, bűntelen, szeplőtelen, aki a bűnös emberektől elkülönült, és az egeknél magasabbra emeltetett;
27akinek nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy először a saját vétkeiért, azután a nép vétkeiért naponként áldozatot mutasson be, mert azt egyszer s mindenkorra elvégezte, amikor önmagát feláldozta.
28A törvény gyarló embereket rendelt főpapokká, a törvényadás után későbben elhangzó eskü szava ellenben az örökké tökéletes Fiút rendelte főpappá.