Hebrews 6
1 Azért most mégis hagyjuk el a Krisztusról szóló elemi tanítást, és törekedjünk a tökéletességre, és ne kezdjünk el valami alapvetést, tanítván a holt cselekedetekből való megtérésről és az Istenbe vetett hitről,
2 a keresztelésről, valamint a kézrátételről, a halálból való feltámadásról és az örök ítéletről.
3 Ezt is megtesszük majd egy más alkalommal, ha az Isten megengedi.
4 Ugyanis lehetetlen, hogy azok, akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részesültek Szentlélekben,
5 és megízlelték Istennek jó beszédét, valamint az eljövendő világnak erőit, -
6 és mégis elestek, lehetetlen, hogy ismét megújuljanak megtérésre, ők akik az Istennek Fiát megfeszítik a maguk vesztére és megcsúfolják Őt.
7 Mert az a föld, amely beissza a reá gyakorta hulló esőt, és hasznos termést hoz azoknak, akiknek javára műveltetik, - Isten áldásában részesül;
8 amelyik föld azonban tüskebokrot és bogáncsot terem, az használhatatlan és közel van ahhoz, hogy megátkozzák, és végül megégessék.
9 KÖVESSÉTEK AZOKAT, AKIK HIT ÁLTAL ÖRÖKLIK AZ ISTENI ÍGÉRETEKET Szeretteim, ha így (aggodalommal) beszélünk is rólatok, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy ti kedvezőbb és üdvösségetekre szolgáló állapotban vagytok.
10 Mert az Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amellyel ti az Ő nevének dicsőségére munkálkodtatok, amikor a szenteknek szolgáltatok, és ma is szolgáltok.
11 Kívánjuk is, hogy közületek mindenki addig mutassa ugyanazt a buzgóságot, amíg a ti reménységetek végül teljes bizonyossággá lesz,
12 hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit által és béketűrés által öröklik az ígéreteket.
13 Mert az Isten amikor ígéretet tett Ábrahámnak, Önmagára esküdött, mert senkire nagyobbra nem esküdhetett,
14 és így szólt: Bizony, megáldván meg foglak téged áldani, és megsokasítván meg foglak téged sokasítani (I. Mózes 22:16-17);
15 és így történt, hogy mivel Ábrahám békességes tűréssel várt, megkapta, amit Isten ígért.
16 Az emberek ugyanis valamely náluk nagyobbra esküsznek, és szerintük az eskü megerősítésül szolgál, és minden ellentmondásnak véget vet;
17 ezért az Isten, mivel az ígéret örököseinek még világosabban meg akarta mutatni, hogy az Ő akarata megváltozhatatlan, esküvéssel vállalt kezességet,
18 hogy minékünk két megváltoztathatatlan esemény által, - mert lehetetlen dolog, hogy Isten hazudjék, - erős vígasztalásunk legyen, mint olyanoknak, akik abban kerestük menedékünket, hogy megragadjuk a felkínált reménységet;
19 mint valami erős és megbízható horgonya a mi lelkünknek, olyan ez a reménység, és behatol a mennyei „szentek szentje\ függőkárpitjánál beljebb.
20 Oda ment be a mi érdekünkben Jézus, a mi útegyengetőnk; Ő a Melkhiszedek rendje szerint örökkévaló főpap lett.