Galatians 2
1 AZ ÓTESTAMENTUMI TÖRVÉNYTŐL FÜGGETLEN POGÁNY MISSZIÓ HELYESSÉGÉT A JERUZSÁLEMI EKLÉZSIA VEZETŐI FELTÉTEL NÉLKÜL ELISMERTÉK Azután tizennégy esztendő múltával ismét fölmentem Barnabással együtt Jeruzsálembe, és magammal vittem Titust is;
2 fölmentem, mert isteni kijelentés indított arra; és azt az evangéliomot, amelyet a pogányok közt hirdetek, elébük tártam, a nagy megbecsülésben részesülő apostolok elé pedig még külön is, hogy valami módon hiába ne fussak vagy futottam légyen.
3 De még a velem lévő Titust sem kényszerítette senki arra, hogy körülmetélkedjék, jóllehet ő görög;
4 minthogy pedig voltak alattomban közénk lopódzkodó (júdaista) hamis atyafiak, - akik azért tolakodtak közénk, hogy kikémleljék a Jézus Krisztussal való életközösségünk által bírt szabadságunkat, hogy aztán minket szolgaságba döntsenek; -
5 azoknak az atyafiaknak egy pillanatra sem engedelmeskedtünk, éspedig azért nem, hogy az evangéliom igazsága megmaradjon a ti javatokra.
6 A nagy megbecsülésben részesülő apostolok azonban, - bármiféle emberek voltak is ők egykor, én azzal nem törődöm; Isten nem személyválogató, - éntőlem azok a nagy megbecsülésben részesülők semmi mást nem kívántak.
7 Sőt inkább, mivel meggyőződtek arról, hogy az evangéliomnak a körülmetéletlenek közt való hirdetése énreám bízatott, éppenúgy mint Péterre a körülmetéltek közt való hirdetése,
8 ugyanis aki erőt adott Péternek a körülmetéltek közt való apostoli szolgálatra, énnékem is adott erőt a pogányok közt való szolgálatra,
9 és mivel Jakab, Képhász meg János, akiket az eklézsia oszlopainak tekintettek, ráeszméltek a nékem adott kegyelemre, jobbjukat nyújtották nékem és Barnabásnak, és megegyeztünk, hogy mi a pogányok közé megyünk az evangéliomot hirdetni, ők pedig a körülmetéltek közé;
10 csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a (jeruzsálemi) szegényekről; és én igyekeztem is, hogy azt megtegyem.
11 PÉTER ÁNTIOKHIÁBAN TANÚSÍTOTT KÖVETKEZETLEN MAGATARTÁSÁNAK PÁL ELLENE ÁLLT De egyszer (későbben), amikor Képhász Ántiokhiába érkezett, szemtől-szembe ellene álltam, mert elítélendő módon viselkedett.
12 Ugyanis az előtt, hogy Jakabtól némelyek hozzánk érkeztek, a pogánykeresztyénekkel együtt étkezett; amikor azonban az említettek hozzánk érkeztek, visszahúzódott és elkülönült a pogánykeresztyénektől, mert félt a körülmetéltektől;
13 és ővele együtt képmutatóskodott a többi zsidókeresztyén is, úgyhogy még Barnabást is magukkal rántották a képmutatásba.
14 Amikor hát láttam, hogy nem viselkednek az evangéliomi igazságnak megfelelően, mindenki jelenlétében ezt mondtam Képhásznak: Ha te zsidó létedre pogánykeresztyén módon élsz és nem zsidókeresztyén módon, miért akarod a pogánykeresztyéneket arra kényszeríteni, hogy ők zsidókeresztyén szokások szerint éljenek?
15 CSUPÁNCSAK A JÉZUS KRISZTUSBAN BÍZÓ HIT ÁLTAL IGAZULUNK MEG Mi, akik természet szerint zsidók vagyunk és nem a pogányok közül származó bűnösök, (amint azt a zsidók mondják),
16 mivel tudjuk, hogy egy ember sem igazul meg a törvénynek cselekvése által, hanem csupáncsak a Jézus Krisztusban bízó hit által, azért lettünk mi is Jézus Krisztusban hívőkké, hogy a Jézus Krisztusban bízó hit által igazuljunk meg és nem a törvénynek cselekvése által, mert a törvénynek cselekvése által egyetlen ember sem fog megigazulni.
17 Ámde ha mi zsidók Krisztusban keressük megigazulásunkat, és mégis bűnösök vagyunk, vajon akkor Krisztus a bűnt mozdítja elő? Semmiképpen sem!
18 Mert ha ismét felépítem azt a törvényt, amelyet lerontottam, akkor teszem magamat bűnössé.
19 Én Pál azonban a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Én Krisztussal együtt megfeszíttettem.
20 Élek, de nem én, hanem Krisztus él énbennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában bízó hitben élem; Ő szeretett engem, és Őmagát adta énérettem.
21 Én nem vetem el Isten kegyelmét (mint ellenfeleim, akik a törvény cselekvése által remélik a megigazulást); mert ha a törvény által elérhető a megigazulás, úgy Krisztus hiába halt meg.