1PÁL VÉDELMEZI MAGÁT FESTUS ÉS ÁGRIPPÁSZ ELŐTT Ágrippász így szólt Pálhoz: Megengedjük néked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtotta kezét és ekként védelmezte magát:
2Ágrippász király, boldognak tartom magamat, hogy mind az ellen, amivel engem a zsidók vádolnak, a mai napon előtted védelmezhetem magamat,
3mert te nagyon jól ismered a zsidóknak minden szokását és vitás kérdését; azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen.
4Életemet, amely kezdetétől fogva az én népem körében, főként Jeruzsálemben folyt le, ifjúságomtól fogva ismeri minden zsidó;
5és ők tudják rólam eleitől fogva, - ha tanúbizonyságot akarnak rólam tenni -, hogy én mint farizeus a mi vallásunk legszigorúbb pártjának életmódját követtem.
6És most Isten által a mi atyáinknak adott ígéretben bízó reménység miatt állok törvényszék előtt,
7amely ígéretnek teljesedését reméli a mi tizenkét törzsünk, éjjel-nappal buzgón szolgálván az Istennek; e miatt a reménység miatt vádolnak engem a zsidók, Ágrippász király.
8Miért gondoljátok ti hihetetlennek, hogy az Isten halottakat támaszt fel?
9Egykor én magam is úgy gondoltam, hogy harcolnom kell ama názárethi jézus neve ellen;
10meg is cselekedtem azt Jeruzsálemben, és a szentek közül sokat börtönbe zártam, minthogy arra a főpapoktól hivatalos hatalmat kaptam; sőt amikor megölték őket, azt javalltam;
11és minden zsinagógában sokszor büntetéssel kényszerítettem őket (Jézus nevének) káromlására és szerfelett dühösködtem ellenük, és Palesztinán kívül lévő városokig üldöztem őket.
12PÁL ELMONDJA MEGTÉRÉSÉT (ACs 9:1-19; 22:6-16) Ilyen szándékkal utaztam egyszer Damaszkuszba a főpapoktól kapott hatalommal és megbízással;
13és déltájban az úton úgy láttam óh király, hogy a mennyből a napfénynél is ragyogóbb világosság sugároz körül engemet és a velem együtt utazókat;
14amikor pedig mi mindnyájan á földre estünk, hangot hallottam, amely héber nyelven azt mondta nékem: Saul, Saul, miért üldözöl engemet? Nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod.
15Én azt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr azt mondta: Én Jézus vagyok, akit te üldözöl.
16De kelj föl és állj lábadra, mert azért jelentem meg néked, hogy szolgámmá rendeljelek téged, és hogy tanúbizonyságot tégy mind arról, hogy láttál engem, mind arról, amit majd ki fogok jelenteni néked.
17És megoltalmazlak téged a te népedtől és a pogányoktól, akikhez én küldelek téged,
18hogy megnyisd szemüket, hogy a sötétségből világosságra, és a Sátán hatalmából Istenhez térjenek meg, hogy bűnbocsánatban részesüljenek, és helyük legyen azok közt, akik az énbennem bízó hit által megszenteltettek.
19Azért Ágrippász király, nem voltam engedetlen a mennyei látomásnak,
20hanem először a damaszkusziaknak és aztán a jeruzsálemieknek, majd Júdea tartományában mindenütt, és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket, térjenek meg az Istenhez, és megtért emberekhez illő cselekedeteket cselekedjenek.
21Emiatt fogtak el engem a zsidók a templomban és emiatt akartak meggyilkolni.
22De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok és tanúbizonyságot teszek mind kicsinynek mind nagynak, és semmit sem mondok azokon kívül, amikről mind a próféták mind Mózes azt hirdették, hogy be fognak teljesedni:
23hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és hogy a halottak közül elsőként támad fel, és világosságot fog hirdetni izráél népének és a pogányoknak.
24Amikor Pál ezeket mondta a maga védelmezésére, Festus hangosan így szólt: Bolond vagy te Pál; a sok tudomány bolondít meg téged.
25Pál azonban így szólt: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédet mondok.
26A király tud ezekről, azért őhozzá nyíltan és bátran szólok; ugyanis éppen nem gondolom, hogy ezek közül őelőtte bármi is ismeretlen; mert ez nem valami zugban történt dolog.
27Hiszel-é Ágrippász király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.
28Ágrippász így felelt Pálnak: Majdnem rábeszélsz engem, hogy keresztyénné legyek.
29Pál pedig azt mondta: Kívánnám Istentől, hogy akár előbb, akár utóbb, nemcsak te, hanem mind azok is, akik ma engem hallgatnak, olyanok lennétek, amilyen én is vagyok, azonban e bilincsek nélkül.
30Aztán fölkelt a király, a helytartó, Berniké és akik velük együtt ültek,
31és elmenőben így beszélgettek maguk közt: Ez az ember semmi halált vagy fogságot érdemlő dolgot nem cselekszik.
32Ágrippász pedig így szólt Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.