1A presbiter a kiválasztott „Úrnőnek\ és az ő gyermekeinek, akiket én igazán szeretek az igazságért, - de nem csupán én, hanem mind azok is, akik megismerték az igazságot, -
2amely megmarad mibennünk, és mivelünk lesz örökké.
3Kegyelem, könyörületesség, békesség legyen mivelünk az Atya Istentől és Jézus Krisztustól, az Atyának Fiától, (hogy gyarapodjunk) igazságban és szeretetben.
4ÉLJÜNK ISTEN PARANCSOLATAI SZERINT! SZERESSÜK EGYMÁST! Nagyon megörültem annak, hogy a te gyermekeid közt olyanokat találtam, akik igazságban élnek, úgy amint az Atya parancsolta minékünk.
5És most kérlek téged, Úrnőm, - nem mintha valami új parancsolatot írnék néked, hanem azt, amely parancsolatunk volt már nékünk eleitől fogva - Szeressük egymást!
6És a szeretet az, hogy Isten parancsolatai szerint éljünk; ez az a parancsolat: Gyakoroljátok a szeretetet úgy, amint azt eleitől fogva hallottátok.
7ÓVAKODJUNK AZ ÁMÍTÓ TANÍTÓKTÓL! A HAMIS TANÍTÓKKAL MINDEN KAPCSOLATOT SZÜNTESSÜNK MEG Mert a világba sok ámító sereglett ki, akik nem vallják azt, hogy Jézus Krisztus testben jött el; az olyan ember ámító és ántikrisztus.
8Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el munkálkodásunk gyümölcsét, hanem annak jutalmát teljesen tegyétek magatokévá.
9Aki nem marad meg Krisztus tanításában, hanem attól eltávozik, annak nincsen közössége Istennel; de aki megmarad Krisztus tanításában, az közösségben marad mind az Atyával mind a Fiúval.
10Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi magával, az olyan embert ne fogadjátok be házatokba, ne is köszöntsétek őt;
11mert aki köszönti őt, az az ő gonosz munkálkodásának részesévé lesz.
12Sok írnivalóm van még néktek, de nem akarom papiroson és tintával közölni, remélem azonban, hogy eljutok hozzátok, és élőszóval beszélhetek tivéletek, hogy teljes legyen az örömünk.
13Köszöntenek téged a te kiválasztott testvérednek gyermekei.