1AZ APOSTOL BUZDÍTJA AZ EGYHÁZ SZOLGÁIT, HOGY PÁSZTORI MUNKÁJUKAT ÖRÖMMEL ÉS NE PISZKOS NYERESÉGVÁGYBÓL VÉGEZZÉK; BUZDÍT MINDENKIT ALÁZATOSSÁGRA, JÓZANSÁGRA A köztetek munkálkodó presbitereket intem én a presbitertárs, és Krisztus szenvedésének tanúbizonyságtevője, és részese annak a dicsőségnek, amely kijelentetik majd:
2pásztoroljátok az Istennek tireátok bízott nyáját, nem kényszerűségből, hanem önként, Isten akarata szerint; nem piszkos nyereségvágyból, hanem készségesen;
3ne is úgy, mint azok, akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint olyanok, akik a nyájnak példaképeivé lettetek;
4amikor pedig megjelenik a főpásztor, megkapjátok majd a dicsőségnek hervadhatatlan koszorúját.
5Hasonlóképpen ti ifjabb emberek, engedelmeskedjetek az idősebbeknek; valamennyien pedig (vének és ifjak) egymásnak alázatosan szolgáljatok, mert Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosakat ellenben kegyelmében részesíti.
6Alázkodjatok meg azért az Istennek hatalmas keze alatt, hogy Ő a maga idején felmagasztaljon titeket.
7Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Őnéki gondja van tireátok.
8Józanok legyetek, vigyázzatok. Mert ellenségetek az ördög, mint ordító oroszlán körüljár és keresi, hogy kit nyeljen el.
9Álljatok ellen néki mint a hitben erősek, mert tudjátok, hogy a ti atyátokfiaira a világon mindenütt ugyanazon szenvedések nehezednek.
10A minden kegyelemnek Istene azonban, aki titeket a Krisztus által az Ő dicsőségére hívott el, Őmaga rövid ideig tartó szenvedéseitek után - tökéletesekké tesz majd titeket és megerősít, megszilárdít, állhatatossá tesz.
11Övé a hatalom örökkön-örökké! Ámen.
12ZÁRÓ KÖSZÖNTÉSEK Szilvánosz által, aki - amint gondolom - hű atyátokfia, írtam röviden, intve és tanúbizonyságot téve, hogy ez az Istennek igaz kegyelme, és ebben álljatok meg.
13Köszönt titeket a tivéletek együtt kiválasztott és Babülónban élő eklézsia és Márk, az én fiam.
14Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik a Krisztuséi vagytok.