1A BÁLVÁNYÁLDOZATI HÚS MEGEVÉSÉBEN A DÖNTŐ SZÓ NEM A TUDÁSÉ, HANEM A SZERETETÉ Tudjuk, hogy a bálványáldozati húsról mindnyájunknak helyes ismeretünk van. Ámde az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít.
2Ha valaki azt véli, hogy van valamelyes ismerete, az még nem tudja, hogy valóban miképpen kell ismernie.
3De ha valaki szereti az Istent, azt a valakit Isten Őmagához tartozónak elismeri.
4Ami a bálványáldozati hús megevését illeti, tudjuk, hogy a világon semmiféle bálványisten nincs, és hogy semmiféle isten sincs, csak az egyetlenegy.
5Mert ha vannak is, akár égen, akár földön istenek, amint azt a pogányok mondják, - minthogy nékik sok istenük és sok uruk van, -
6minékünk csak egy Istenünk van: az Atya, és Őáltala van minden, mi pedig az Ő szolgálatára; és minékünk csak egy Urunk van: Jézus Krisztus, aki által van minden és mi Őáltala.
7Ilyen ismerete azonban nincsen mindenkinek (minden keresztyénnek); azért némelyek, mivel nagyon megszokták a bálványimádást, a bálványáldozati húst most is mint a bálványoknak szenteltet eszik, és minthogy a lelkiismeretük gyenge, beszennyeződik.
8Hogy mit eszünk, amiatt nem kerülünk Isten ítélőszéke elé; sem akkor nem leszünk hibásabbak, ha nem eszünk, sem akkor nem leszünk különbek, ha eszünk.
9De vigyázzatok, hogy a ti szabad viselkedéstek meg ne botránkoztassa az ismeretben gyengéket.
10Mert ha közülük valaki látja, hogy te, akinek helyes ismereted van, a bálványoknak szentelt templomban részt veszel a bálványáldozati lakomán, - mivelhogy az ő lelkiismerete gyenge, nem fog-é „felbátorodni\ arra, hogy (meggyőződése ellenére) a bálványáldozati húst szintén megegye?
11És így a te ismereted miatt vesztébe rohan a lelkiismeretében gyenge atyádfia, akiért pedig Krisztus meghalt.
12Ekképpen amikor atyátok fiai ellen vétkeztek, az ő lelkiismeretükön sebet ütvén, Krisztus ellen is vétkeztek.
13Ezért hát ha az eledel (a bálványáldozati hús megevése) megbotránkoztatja az én atyámfiát, inkább soha nem eszem húst, hogy ne botránkoztassam meg az én atyámfiát.