1KRISZTUS FELTÁMADÁSA KÉTSÉGBEVONHATATLANUL IGAZ Emlékeztetlek titeket atyámfiai arra az evangéliumra, amelyet hirdettem tinéktek, amelyet el is fogadtatok, amelyben állótok ma is,
2amely által üdvözültök is, ha megtartjátok azt szószerint úgy, amint én hirdettem tinéktek. Mert ha nem, akkor hiába lettetek hívőkké.
3Mert elsősorban azt adtam elő néktek - amint én is másoktól vettem -, hogy az írások szerint Krisztus meghalt a mi bűneinkért,
4és hogy az írások szerint eltemettetett, és hogy a harmadik napon feltámadt;
5és hogy megjelent Képhásznak, azután a tizenkettőnek;
6azután megjelent több mint ötszáz atyafinak szeme láttára, akik közül a legtöbben még most is élnek, néhányan azonban elhunytak;
7megjelent Jakabnak is, azután mind az apostoloknak;
8valamennyi közt legutoljára megjelent énnékem is, mint egy idétlennek (aki rendkívüli úton-módon lettem keresztyénné).
9Mert én vagyok a legkisebb az apostolok közt, aki nem vagyok méltó arra, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem az Istennek eklézsiáját.
10De Istennek kegyelme által vagyok, ami vagyok, és az Ő hozzám lehajló kegyelme nem lett hiábavalóvá, sőt sokkal többet munkálkodtam, mint ők (a többi apostolok) valamennyien, de nem én, hanem Istennek velem lévő kegyelme.
11Tehát: akár én, akár ők, - ekképpen prédikáljuk ezeket, és ekképpen lettetek ti hívőkké.
12AMINT KRISZTUS FELTÁMADT, ÚGY FELTÁMADNAK A HALOTTAK IS Ha pedig Krisztusról az prédikáltatik, hogy Ő feltámadt a halálból, hogyan mondhatják köztetek némelyek, hogy nincs feltámadás a halálból?
13Mert ha nincs feltámadás a halálból, úgy Krisztus sem támadt fel;
14ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, sőt hiábavaló a ti hitetek is;
15sőt még az is reánk bizonyul, hogy tanúbizonyságtételünkkel Istenről hamis dolgokat állítunk, mert Istenről azt a tanúbizonyságot tettük, hogy feltámasztotta Krisztust, akit azonban nem támaszthatott fel, ha csakugyan nincs feltámadás a halálból.
16Mert ha a halottak nem támadnak fel, úgy Krisztus sem támadt fel;
17de ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a ti hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok.
18Sőt azok az elhunytak is elvesztek, akik a Krisztushoz kapcsolták életüket.
19Ha mi csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden más embernél szánalomraméltóbbak vagyunk. (Mint egy hamis reménység áldozatai.)
20Ámde Krisztus feltámadt a halálból! És zsengéje azoknak, akik elhunytak!
21Minthogy ugyanis egy ember által jött e világba a halál, egy ember által kellett jönnie a halálból feltámadásnak is.
22Amint ugyanis Ádámban vakmennyien meghalnak, úgy Krisztusban valamennyien életre jelnek.
23Mindenki akkor, amikor a sor reá kerül; a zsenge: Krisztus; azután következnek a Krisztus eljövetelekor azok, akik az övéi,
24azután következik a vég, amikor Krisztus átadja a királyságot annak, aki Isten és Atya, és amikor megsemmisít minden (ördögi) felsőbbséget, minden hatalmat és erőt.
25Mert Krisztusnak addig kell uralkodnia, amíg zsámolyul lába alá teszi valamennyi ellenségét (Zsoltár 110:1);
26és mint utolsó ellenség semmisíttetik meg a halál.
27Ugyanis Isten mindent az Ő lába alá vetett. (Zsoltár 8:7) Amikor azonban (e zsoltárversben) azt mondja, hogy Őnéki minden alárendeltetett, világos, hogy csak Az nem, aki Krisztusnak mindent alárendelt.
28Amikor azonban mindent alárendel Krisztusnak, akkor Őmaga a Fiú is alárendeltetik Annak, aki Őnéki mindent alárendelt, hogy Isten legyen minden mindenekben.
29A FELTÁMADÁS HITE NÉLKÜL ÉRTELMETLEN AZ ÉLET Egyébként (ha nincs feltámadás), mi értelme van annak, hogy némelyek a halottak javára megkeresztelkednek? Mert ha egyáltalában nem támadnak fel a halottak, miért is keresztelkednek meg azok javára?
30Avagy (ha nincs feltámadás) mi is miért vállaljuk a veszedelmet óráról órára?
31Naponként halálos veszedelemben forgok; olyan igaz ez atyámfiai, mint a veletek való dicsekedésem Jézus Krisztusban a mi Urunkban.
32Ha én csak közönséges ember módján küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom abból? Ha nem támadnak fel a halottak akkor, amint mondják: együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk. (Ésaiás 22:13)
33Ne engedjétek magatokat elámítani: A rossz társaság megrontja a jó erkölcsöt.
34Legyetek józanok és ne vétkezzetek; mert közületek némelyek nem ismerik (a feltámadásunkat ígérő) Istent; megszégyenítéstekre mondom ezt.
35A FELTÁMADÁS MIKÉNTJE; A FÖLDI TEST, - A LELKI TEST De valaki talán majd azt kérdezi: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek majd vissza hozzánk?
36Értelmetlen kérdés! Amit te elvetsz, nem lesz élővé, csak ha előbb elhal;
37és amit te elvetsz, az nem az a növény, amely majd kikél, hanem valami csupasz vetőmag, talán búzamag, vagy valamely más növény magja;
38Isten azonban a saját akaratának megfelelően testet ád annak a magnak, éspedig minden magnak a sajátszerű testét.
39Nem minden test ugyanaz a test, hanem (mivel Istennek végtelen sok lehetőség van hatalmában) más az emberek teste, más a négylábú állatok teste, más a madarak teste, más a halaké.
40Vannak mennyei testek, és vannak földi testek; de más a mennyeieknek ragyogása (szépsége) és más a földieké.
41Más a ragyogása a napnak, más a ragyogása a holdnak, és más a ragyogása a csillagoknak; ugyanis ragyogását tekintve különbözik egyik csillag a másiktól.
42így van a halottak feltámadása is. Elvettetik mint múlandó, feltámasztatik mint el nem múló.
43Elvettetik mint megvetett, feltámasztatik mint dicsőséges; elvettetik mint erőtelen, feltámasztatik mint erős;
44elvettetik mint földi test, feltámasztatik mint lelki test. Ha van földi test, van lelki test is.
45Ez meg is van írva így: Az első ember, Ádám élőlénnyé teremtetett (I. Mózes 2:7); a második Ádám pedig életet adó Lélekké.
46De nem a lelki ember az első, hanem a földi, a lelki csak utána következik.
47Az első ember (Ádám) földből való, földi, a második ember (Krisztus) a mennyből való.
48Amilyen ama földből való ember, olyanok a földi emberek is; és amilyen ama mennyből való ember, olyanok a mennyei emberek is.
49És amint hordoztuk a földinek ábrázatát, hordozni fogjuk a mennyeinek ábrázatát is.
50Atyámfiai, még azt is megmondom néktek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, és hogy ami múlandó, nem örökli azt, ami el nem múló.
51Imé, valami titkot mondok tinéktek: Nem fogunk valamennyien (a végső ítélet előtt) elhunyni, de (a végső ítélet napján) valamennyien át fogunk változni;
52nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszó elhangzásakor; mert trombita fog szólni, és akkor a halottak feltámadnak el nem múló testben, mi pedig át fogunk változni.
53Mert kell, hogy ez a múlandó testünk magára öltse azt, ami el nem múló, és hogy ez a halandó testünk halhatatlanságot öltsön magára.
54Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságot ölt magára, és ez a halandó test halhatatlanságot ölt magára, akkor teljesedik majd be az írás szava: Az (isteni) győzedelem elnyelte a halált.
55Halál, hol van a te győzedelmed? Halál, hol van a te fullánkod? (Ésaiás 25:8; Hóseás 13:14)
56A halálnak fullánkja pedig a bűn, a bűnnek ereje pedig a törvényben rejlik.
57De hála legyen az Istennek, aki a mi Urunk Jézus Krisztus által a győzedelmet adja minékünk.
58Azért szeretett atyámfiai, legyetek állhatatosak és megingathatatlanok, az Úr ügyében munkálkodók közt mindenkor elsők legyetek, tudván hogy az Úr szolgálatában nem hiába fáradoztok.