1AZ ISMERETLEN NYELVEKEN SZÓLÁSNÁL ÉRTÉKESEBB A PRÓFÉTÁLÁS Igyekezzetek a szeretet gyakorlására, de törekedjetek a Lélek többi ajándékaira is, leginkább pedig arra, hogy az isteni kijelentést prófétákként tudjátok hirdetni.
2Mert aki ismeretlen nyelven beszél, nem embereknek beszél, hanem Istennek; ugyanis senki sem érti meg őt, hiszen a Lélek által titkos dolgokat mond el;
3aki ellenben prófétaként szól, embereknek beszél: azoknak épülésére, intésére és vigasztalására.
4Aki ismeretlen nyelven szól, önmagát építi; aki azonban prófétaként szól, az eklézsiát építi.
5Szeretném ugyan, ha ti mindnyájan tudnátok ismeretlen nyelven szólni, de még inkább szeretném, hogy prófétákként tudjatok szólni; mert különb ember az, aki prófétaként szól, mint aki ismeretlen nyelven szól, kivéve ha az ilyen meg is tudja szavait magyarázni, hogy ezáltal az eklézsia épüljön.
6így tehát atyámfiai, ha én tihozzátok elmennék és ismeretlen nyelven szólnék, mit használnék azzal tinéktek, ha azon kívül nem hirdetném még kijelentésnek, vagy ismeretnek, vagy prófétálásnak, vagy tanításnak igéit?
7Úgy van ez, mint ahogyan az élettelen hangszerek, például a fuvola vagy a lant, ha nem adnak megkülönböztethető hangokat, hogyan ismerjük fel, hogy mit fuvoláznak, vagy a lanton mit muzsikálnak?
8És ha a trombita bizonytalanul harsog, kicsoda készül a csatára?
9így ti is, ha ismeretlen nyelven szóltok, és ha nem beszéltek világosan, hogyan értik meg az emberek, hogy mit beszéltek? Csak szélnek eresztett szavakat mondtok.
10Sokféle nyelv van a világon, de olyan nincs, amelyen érthetően beszélni nem lehet.
11Ha azonban én nem értek egy nyelvet, az azon a nyelven beszélő előtt idegen vagyok, és az azon a nyelven beszélő is idegen énelőttem.
12Így ti is: minthogy buzgón törekedtek lelki ajándékokra, arra törekedjetek, hogy azokat nagy mértékben kapjátok meg, hogy általuk az eklézsiát építsétek.
13Azért aki ismeretlen nyelven beszél, imádkozzék, hogy azt meg is tudja magyarázni.
14Ha ugyanis ismeretlen nyelven imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen marad.
15Mi következik ebből? Az, hogy imádkozhatok lelki elragadtatásban is, de imádkozhatok józan értelemmel is; énekelhetek lelki elragadtatásban is, de énekelhetek józan értelemmel is.
16Egyébként ha (az istentiszteleten) lelki elragadtatásban mondasz hálát, a hozzánk áttérni készülő és éppen ott helyet foglaló atyafi hogyan mondjon áment a te hálaadásodra? Mert egyáltalán nem érti, amit mondasz.
17Te ugyanis szépen hálát adsz, de az által a másik nem épül.
18Hálát adok Istennek azért, hogy mindnyájatoknál jobban tudok ismeretlen nyelveken szólni;
19de az eklézsiában (az egybegyülekezetteknek) inkább akarok Őt értelmes szót szólni, hogy másokat is oktassak, mint tízezer szót ismeretlen nyelveken.
20Atyámfiai, értelem tekintetében ne legyetek gyermekek; inkább gonoszság tekintetében legyetek kiskorúak; de értelem tekintetében legyetek nagykorúak.
21A törvényben meg van írva: Más nyelven és mások ajkával fogok szólni ennek a népnek, de úgy sem fognak reám hallgatni, - mondja az Úr. (Ésaiás 28:11-12)
22Azért az ismeretlen nyelveken szólás mennyei intő jelül szolgál, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek (szolgál intő jelül), hanem a hívőknek.
23Ha tehát az egész eklézsia összegyülekeznék ugyanazon a helyen, és valamennyien ismeretlen nyelveken beszélnének, és bemennének oda hozzánk áttérni készülők vagy hitetlenek, vajon nem azt mondanák majd, hogy őrjöngtök?
24De ha valamennyien prófétálnának, és akkor menne be valamely hitetlen vagy hozzánk áttérni készülő, mindenki meggyőzné őt bűnös voltáról, mindenki ítéletet mondana róla,
25és azáltal nyilvánvalókká lennének szívének titkai, és leborulva imádkoznék Istenhez, és vallást tenne arról, hogy Isten valóban jelen van tibennetek.
26AZ ISTENTISZTELET HELYES RENDJE Mind ebből mi következik, atyámfiai? Az, hogy amikor egybegyülekeztek, mindegyikőtöknek van (valami kegyelmi ajándéka): vagy zsoltáréneke, vagy tanítása, vagy isteni kijelentése, vagy ismeretlen nyelven szól, vagy azt megmagyarázza; de mindegyik épüléstekre szolgáljon.
27Ha ismeretlen nyelven szól valaki, kettő vagy legföljebb három szóljon, éspedig egyik a másik után, és egyvalaki magyarázza meg;
28de ha nem akad, aki megmagyarázza, akkor az ismeretlen nyelven szóló az eklézsiai egybegyülekezésen hallgasson; (ha mégis szól, csöndesen) szóljon önmagának és az Istennek.
29Ami pedig a prófétákat illeti, ők ketten vagy hárman beszéljenek, és a beszédükről a többiek mondjanak ítéletet,
30de ha egy ott ülő másvalamelyiknek (másvalamelyik prófétának) kijelentés adatik, az előtte szóló hallgasson el.
31Mert valamennyien prófétálhattok, de csak egyik a másik után, hogy mindenki tanuljon és mindenki részesüljön intésben.
32A prófétalelkek ugyanis engedelmeskednek a prófétáknak;
33mert Isten nem a rendetlenségnek Istene, hanem a békességé. Mint a szenteknek minden eklézsiájában,
34úgy a ti eklézsiátokban is (az egybegyülekezéseken) hallgassanak az asszonyok; mert nem engedhető meg nékik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedők legyenek, amint azt az ótestámentomi törvény is rendeli.
35Ha pedig valamit meg akarnak tanulni, azt otthon kérdezzék meg a férjüktől; mert szégyenére válik az asszonynak, ha az eklézsia egybegyülekezésen beszél.
36VÉGSŐ SZÓ A KEGYELMI AJÁNDÉKOKRÓL 36 Tőletek származott az Istennek igéje? Vagy csupáncsak tihozzátok jutott el?
37Ha valaki azt gondolja, hogy ő próféta, vagy a Lélektől ihletett ember, ismerje el, hogy amit néktek (a kegyelmi ajándékokról) írok, az az Úrtól vett parancsolat;
38de ha nem ismeri el valaki, azt a valakit Isten sem ismeri el.
39Azért atyámfiai, törekedjetek a prófétálásra, és ne tiltsátok el az ismeretlen nyelveken szólást sem;
40de (istentiszteleteiteken) mindent az illendőség szerint és jó rendben végezzetek el.