1Legyetek az én követőim, amint én a Krisztus követője vagyok.
2AZ ASSZONY AZ ISTENTISZTELETEN FEDETT FŐVEL JELENJÉK MEG Dicsérlek titeket azért, hogy minden tekintetben emlékeztek reám, és úgy követitek tanácsaimat, amint azokat néktek adtam.
3Azt akarom pedig, hogy ti tudjátok, hogy minden férfiúnak Krisztus a feje; az asszonynak pedig a férje a feje; Krisztusnak pedig az Isten a feje.
4Minden férfiú, aki befedi fejét, amikor imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére.
5Úgyszintén minden asszony szégyent hoz a fejére, ha fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, mert azzal a kopaszra nyírt szajhához teszi magát teljesen hasonlóvá.
6Mert ha valamelyik asszony nem akar fátyolt viselni, nyírassa le a haját; ha pedig szégyen az asszonyra hajának lenyírása vagy leborotválása, viseljen fejre való fátyolt.
7A férfiúnak nem kell befednie a fejét, mert ő Istennek képmása és az Ő dicsősége sugárzik róla; az asszonyról pedig a férfiúnak dicsősége sugárzik.
8Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból;
9és nem a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért.
10Ezért kell az asszonynak a férfiútói való függésének jelét (a fátyolt) viselnie a fején, már az angyalok miatt is.
11Mégis, keresztyén gondolkodás szerint az asszony nem független a férfiútól, sem a férfiú az asszonytól;
12mert amiképpen az asszony a férfiúból van, úgy a férfiú az asszony által van; mind ez pedig Istentől van.
13Ítéljétek meg hát timagatok: Illendő-e, hogy egy asszony fedetlen fővel imádkozzék Istenhez?
14Avagy nem arra tanít-é titeket a természet, hogy szégyen az, ha egy férfiú hosszúra ereszti a haját,
15és hogy az asszonynak dicsősége az, ha hosszú haja van? Mert a haja fátyol gyanánt adatott néki.
16Ha pedig valaki ebben a dologban akadékoskodni szándékozik, tudja meg, hogy az ilyesmi (az asszonyok helytelen viselkedésének megengedése) nem szokásunk sem minékünk, sem az Isten eklézsiáinak.
17AZ ÚRI SZENTVACSORÁVAL VALÓ HELYTELEN ÉLÉS Amit most rendelek, ahhoz nem fűzhetek dicséretet, mert egybegyülekezéseitek nem javatokra, hanem károtokra szolgálnak.
18Mert először is úgy hallom, hogy az eklézsiában való egybegyülekezéseitek alkalmával szakadás van köztetek; és azt hiszem, hogy ebben van is valami igaz.
19Ugyanis kell, hogy vélekedésben való különbség is legyen köztetek, hogy ekképpen nyilvánvalóvá legyen az, hogy köztetek kik az igazi keresztyének.
20Amikor tehát egybegyülekeztek, ott nem lehetséges az úrvacsorával való élés;
21mert étkezéskor mindenki a maga vacsoráját veszi elő, és (annak következménye az, hogy) az egyik éhezik, a másik tobzódik.
22Hát nincsen otthonotok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy ti megvetitek az Istennek eklézsiáját, és meg akarjátok szégyeníteni a szegényeket? Mit mondjak néktek? Dicsérjelek titeket? Ebben a dologban nem dicsérlek.
23AZ ÚRI SZENT VACSORA SZEREZTETÉSE (Mt 26:26-29; Mk 14:22-25; Lk 22:14-20) Én az Úrtól vettem azt a tanítást, amelyet néktek elő is adtam, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kenyeret vett a kezébe,
24és hálát adván darabokra törte és ezt mondta: „Ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.\
25A vacsora után a poharat is hasonlóképpen kezébe vette, és ezt mondta: „Ez a pohár az új szövetség az én vérem által; mindig amikor e pohárból isztok, azt az én emlékezetemre cselekedjétek\.
26Mert amikor eszitek ezt a kenyeret és isztok ebből a pohárból, azzal amíg Ő eljön, azt hirdetitek, hogy az Úr miként halt meg.
27AKI MÉLTATLANUL ÉL AZ ÚRVACSORAVAL... Aki tehát méltatlanul eszi e kenyeret, vagy méltatlanul iszik az Úrnak poharából, vétkezik az Úrnak teste és vére ellen.
28Azért vizsgálja meg magát mindenki, (hogy kész-e méltóképpen élni az úrvacsorával), és úgy egyék a kenyérből és úgy igyék a pohárból;
29mert aki akként eszi és issza, hogy nem becsüli meg az Úr testét (nem különbözteti meg a közönséges ételtől és italtól), az ítéletet eszik és iszik önmagának.
30Azért van köztetek sok gyengélkedő és beteg, és hunytak el nem kevesen.
31Mert ha helyesen ítélnők meg magunkat, nem sújtana minket (az említett módon) Istennek büntető ítélete;
32amikor azonban az Úr ítélete reánk sújt, azzal megfenyít minket, hogy mi ne kárhozzunk el a hitetlen világgal együtt.
33Azért atyámfiai, ha a közös úrvacsorai étkezésre egybegyülekeztek, várjátok meg egymást.
34Ha valaki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre gyülekezzetek egybe. Egyéb dolgokról majd akkor rendelkezem, amikor hozzátok érkezem.