Luke 18
1 Példabeszéd az igazságtalan bíróról. Egyszer példabeszédet mondott nekik arról, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.
2 „Egy városban, mondta, élt egy bíró. Istentől nem félt, embertől nem tartott.
3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben.
4 Az egy ideig nem akarta. Később azonban meggondolta: Noha Istent nem félem, embertől nem tartok,
5 mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot teszek neki, hogy végül is nekem ne jöjjön és meg ne verjen.”
6 Aztán hozzáfűzte az Úr: „Hallottátok mit mondott az igazságtalan bíró.
7 Vajjon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel - nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni?
8 Mondom nektek: Hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?”
9 A farizeus és a vámos. Az elbizakodottakhoz, akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte:
10 „Két ember fölment a templopmba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos.
11 A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: Hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez a vámos is.
12 Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van.
13 A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, hanem mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz.
14 Mondom nektek: Ez megigazulva ment haza, az nem. Mindazt, aki fölmagasztaja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”
15 Jézus és a gyermekek. Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét. Amint ezt a tanítványok meglátták, elutasították őket.
16 Jézus azonban magához hívta a gyermekeket és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tiltsátok meg nekik, mert ilyeneké az Isten országa.
17 Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem fogadja úgy, mint a gyermek, nem megy be oda.”
18 A gazdag ifjú. Egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?”
19 „Miért mondasz engem jónak?” - mondta Jézus. „Senki sem jó, csak egyedül Isten.
20 Ismered a parancsokat: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld”.
21 Ő kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.”
22 Ennek hallatára Jézus így felelt: „Valami még hiányzik neked. Add el amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem.”
23 E szavakra az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.
24 A gazdagság veszélyei. Mikor Jézus látta (hogy elszomorodott), így folytatta: „Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!
25 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.”
26 Hallgatói erre megkérdezték: „Akkor hát ki üdvözülhet?”
27 Ő kijelentette: „Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges.”
28 Az önkéntes szegénység jutalma. Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi elhagytuk, amink (csak) volt és követtünk téged.”
29 Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, feleségét, testvéreit, szüleit, gyermekeit Isten országáért,
30 a nélkül hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon, a másvilágon pedig az örök életet.” Jézus működése Judeában és Jeruzsálemben. Jézus Jeruzsálemhez közeledik.
31 Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését. Akkor félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe s ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek.
32 Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik.
33 Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad.”
34 Ők azonban mitsem értettek ebből. Ez a beszéd homályos volt előttük és nem értették, hogy mit akar vele mondani.
35 A jerikói vak. Amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az útfélen.
36 Amint hallotta, hogy sok ember vonul arra, megkérdezte, mi történik.
37 Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
38 Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”
39 Az elvonulók csitították, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiabált: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”
40 Jézus megállt és szólt, hogy vezessék hozzá. Mikor odaért, megkérdezte:
41 „Mit akarsz tőlem?” „Uram, kérte, hogy lássak.”
42 Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.”
43 Azonnal visszanyerte látását és Istent dicsérve követte őt. Ennek láttára a nép is áldotta Istent.