Luke 17
1 Intelmek a tanítványokhoz. Aztán így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő, de jaj a botránkoztatónak!
2 Jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára s a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is bűnre csábítson a kicsinyek közül.
3 Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, fedd meg, de ha megbánja, bocsáss meg neki.
4 Ha napjában hétszer vétkezik ellened, de hétszer jön hozzád és azt mondja: Sajnálom, - bocsáss meg neki.”
5 Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.”
6 Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok az eperfának: Szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben! - engedelmeskedni fog nektek.
7 Hasonlat a szolgáról. Melyiktek mondja béresének, vagy bojtárjának, amikor hazatér a mezőről: Gyere ide tüstént, és ülj le!
8 Nem azt mondja - e inkább: Készíts vacsorát! Gyürkőzz neki és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán ehetsz - ihatsz magad is.
9 Talán megköszöni a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? (Nem gondolnám).
10 Így ti is, miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk.”
11 A tíz leprás. Amint Jeruzsálem felé tartott, átment Szamaria és Galilea határvidékén.
12 Mikor betért egy faluba, tíz leprás férfi jött feléje.
13 Megálltak és már messziről kiáltották: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk.”
14 Rájuk tekintett és így szólt: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.”
15 Amint odafelé mentek, megtisztultak, de csak egy tért vissza közülük, amikor látta, hogy meggyógyult.
16 Hangos szóval áldotta Istent és lába elé borulva hálálkodott. Ez szamaritánus volt.
17 Jézus megkérdezte: „Nem tízen tisztultak meg? Hol a többi kilenc?
18 Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?”
19 Azzal hozzáfordult: „Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged.”
20 Isten országának eljövetele. A farizeusok megkérdezték tőle, mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon.
21 Nem lehet azt mondani: Nézd, itt van vagy amott. Isten országa köztetek van.”
22 Aztán tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem fogjátok látni.
23 Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van vagy amott! Oda ne menjetek és ne kövessétek.
24 Mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig villan, úgy jön el az Emberfia is azon a napon.
25 Előbb azonban sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie e nemzedéktől.
26 Mint ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is:
27 Ettek - ittak, házasodtak és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön és elpusztította valamennyit.
28 Ugyanígy történt Lót napjaiban is: Ettek - ittak, adtak - vettek, ültettek és építettek.
29 De azon a napon, mikor Lót elhagyta Szodomát, tüzes kénkő esett az égből és elpusztította valamennyit.
30 Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik.
31 Aki azon a napon a háztetőn van, és holmija a házban, le ne jöjjön, hogy elvigye. Aki a mezőn van, ne térjen vissza.
32 Gondoljatok Lót feleségére!
33 Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt az életre.
34 Mondom nektek: Azon az éjjelen ketten lesznek egy ágyban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
35 Két asszony együtt fog őrölni, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
36 Ketten lesznek a mezőn, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.”
37 „Hol, Uram?” - kérdezték. „Ahol hulla van, felelte, oda gyűlnek a sasok.”