John 16
1 Ezeket mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
2 Ki fognak zárni titeket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, mikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek.
3 Így tesznek veletek, mert nem ismerik sem az Atyát sem engem.
4 Azért mondtam ezeket, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem mondtam ezeket, hiszen veletek voltam.
5 A vigasztaló Szentlélek. Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. De senki közületek nem kérdi tőlem: Hová mégy?
6 Hanem mivel ezeket mondtam, szomorúság tölti el szíveteket.
7 De én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert, ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm hozzátok.
8 Amikor eljön, vádlón bizonyítja majd a világnak a bűnt, az igazságot és az ítéletet.
9 A bűnt: mert nem hittek bennem.
10 Az igazságot: mert az Atyához megyek és már nem láttok engem.
11 Az ítéletet: mert a világ fejedelmét már elítélték.
12 Még sok mondanivalóm volna, nem vagytok azonban elég erősek hozzá.
13 De amikor eljön ő az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog szólni, hanem azt mondja majd, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.
14 Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit kijelent nektek.
15 Minden, ami Atyámé, enyém. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit kijelent nektek.
16 A viszontlátás vigasztaló reménye. Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek).”
17 A tanítványok közül néhányan így tanakodtak: „Mit akar ezzel mondani: Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem? És: az Atyához megyek?”
18 Megjegyezték tehát: „Mit akar ezzel mondani: Rövid idő? Nem értjük, mit beszél.”
19 Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, ezért így szólt: „ Arról tanakodtok, hogy azt mondtam: Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem.
20 Bizony, bizony mondom nektek: Ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul.
21 Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az órája, de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékezik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra.
22 Ti is, most ugyan szomorkodtok, de majd viszontlátlak titeket: akkor örülni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi el többé tőletek.
23 Azon a napon nem lesz már kérdeznivalótok tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megadja nektek.
24 Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.
25 A búcsúbeszéd befejezése. Ezeket képletesen mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem képletesen szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.
26 Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom majd nektek, hogy én kérem az Atyát értetek.
27 Az Atya ugyanis szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem.
28 Az Atyától jöttem és a világba léptem. Most elhagyom a világot és az Atyához megyek.”
29 A tanítványok erre megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, és nyoma sincs a képletes beszédnek.
30 Most elismerjük, hogy mindent tudsz és nincs szükséged, hogy valaki is kérdezzen téged. Ezért el hisszük, hogy Istentől jöttél.”
31 Jézus Így felelt: „Most hisztek?
32 Eljön az óra, már el is jött, amikor elszéledtek, ki ki a maga útján és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
33 Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot.”