1Jézus a mennyei szentély főpapja. A mondottaknak ez a veleje: olyan főpapunk van, aki a fölséges Isten trónjának jobbján ül a mennyben.
2Szolgálatot teljesít a szentélyben, abban az igazi sátorban, amelyet az Úr emelt, s nem ember.
3Minden főpap ugyanis arra van rendelve, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be. Ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutasson.
4Továbbá ha itt volna a földön, nem is volna pap, hiszen itt vannak olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be.
5Ezek azonban csak a mennyei szentély előképének és árnyékának szolgálnak. Ilyen értelemben kapta Mózes az isteni parancsot, amikor a sátrat már majdnem befejezte: „Vigyázz, s készíts mindent a minta szerint, melyet a hegyen mutattam neked.”
6Most annyival kiválóbb papi szolgálatra kapott megbízatást, amennyivel értékesebb és magasztosabb ígéreteken alapuló szövetség közvetítője.
7Ha ugyanis az első kifogástalan lett volna, nem lenne szükség a másodikra.
8Márpedig feddő szóval mondta nekik: „Íme jönnek napok, mondja az Úr, s új szövetségre lépek Izrael házával, és Juda házával.
9Nem olyan szövetségre, mint amilyent atyáikkal kötöttem azon a napon, mikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel nem tartottak ki szövetségemben, én is magukra hagytam őket, mondja az Úr.
10Ez lesz a szövetség, melyet ama napok után Izrael házával kötök, mondja az Úr: elméjükbe öntöm törvényeimet, és szívükbe vésem, Istenük leszek, és ők népemmé lesznek.
11Senkinek sem kell tanítania társát, senkinek sem testvérét: ismerd meg az Urat! Hiszen mindenki ismer majd engem, kicsinytől a legnagyobbig.
12Irgalmas leszek bűneikkel szemben s vétkükre többé nem emlékezem.”
13Ha tehát új szövetségről beszél, az előzőt elévültnek jelentette ki. Ami pedig elévült és kivénült, közel jár az enyészethez.