Hebrews 7
1 Jézus örök főpap Melkizedek rendje szerint. Ez a Melkizedek Szálem királya és a fölséges Isten papja volt, aki a királyokon aratott győzelméből visszatérő Ábrahám elé ment és megáldotta.
2 Ábrahám ezért tizedet adott neki mindenből. A neve azt Reventi: az igazság királya. Szálem királya pedig: a békesség királya.
3 Apa, anya és nemzetségrend nélkül, napjainak kezdete és életének vége nélkül lép föl. Így Isten Fiához hasonlóan pap marad mindörökké.
4 Nézzétek tehát milyen nagy ember ő, akinek Ábrahám, a pátriárka, tizedet adott a zsákmány legjavából.
5 Lévi fiainak, mivel a papi tisztet viselik, szintén megvan a törvényes joguk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől, vagyis testvéreiktől, bár ők is Ábrahámtól származnak.
6 Ez viszont, aki nem az ő nemzetségükből származott, tizedet vett Ábrahámtól, s megáldotta az ígéret hordozóját.
7 Afelől nincs kétség, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.
8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, aki a tanúság szerint él.
9 Sőt, Ábrahám miatt mondhatjuk, hogy Lévi is, aki tizedet szed, szintén fizetett tizedet,
10 hiszen Reven volt már atyja személyében, amikor eléje ment Melkizedek.
11 Papsága fölülmúlja a levita papságot. Ha a levita papság - amelynek vezetése alatt a nép a törvényt kapta – tökéletességre vezetett volna, mi szükség lett volna még arra, hogy más pap lépjen föl, Melkizedek rendje szerint, s nem Áron rendje szerint való?
12 Ha azonban megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is.
13 Akiről ugyanis ezeket mondjuk, az más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.
14 Hiszen köztudomású, hogy Urunk Juda törzséből származott, e törzzsel kapcsolatban azonban Mózes nem beszélt a papságról.
15 Még világosabb ez akkor, ha Melkizedek módjára más pap lép föl,
16 aki nem a testi leszármazás törvénye szerint lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből.
17 A tanúság ugyanis így szól róla: „Pap vagy te mindörökké, Melkizedek rendje szerint.”
18 A korábbi törvény ugyanis megszűnt, mert hatástalanná és alkalmatlanná vált.
19 Hiszen a törvény nem vezetett tökéletességre, hanem csak annak a jobb reménynek bevezetője lett, amellyel közel jutunk Istenhez.
20 Ez nem történt eskü nélkül.
21 Azok eskü nélkül lettek papokká, ő azonban annak esküjével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, s meg nem bánja esküjét: pap vagy te mindörökké.”
22 Ennek megfelelően az a szövetség, aminek kezese Jézus, sokkal kiválóbb.
23 Azonkívül akkor nagy számban voltak papok, mivel halandók lévén nem maradhattak meg tisztségükben.
24 Ő azonban örökre megmarad és papsága örökké tart.
25 Ezért is üdvözítheti mindörökre azokat, akik általa járulnak Isten elé, mert mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk.
26 Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített, fölségesebb az egeknél.
27 Neki nincs szüksége arra, mint a többi főpapnak, hogy nap nap után előbb tulajdon bűneiért mutasson be áldozatot, aztán a nép bűneiért: ő egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor önmagát föláldozta.
28 A törvény tehát gyarló embereket rendelt főpapokká, az eskü szava azonban, mely a törvény után hangzott el, magát az örökre tökéletes Fiút.