1Szent Pál Efezusba érkezik. Apolló korintusi tartozkódása idején Pál a fölső tartományokon áthaladva Efezusba érkezett.
2Itt néhány tanítványra talált. „Megkaptátok a Szentlelket megtéréstek után?” - kérdezte tőlük. „Még csak azt sem hallottuk, felelték azok, hogy van - e Szentlélek.”
3Erre megkérdezte: „Mivel keresztelkedtetek meg akkor?” „János keresztségével”, válaszolták.
4„János a bűnbánat keresztségével keresztelt, magyarázta ekkor Pál a népet meg arra bíztatta, hogy higgyenek abban, aki ő utána jön, vagyis Jézsuban.”
5Ennek hallatára megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében.
6Mikor pedig Pál rájuk tette kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak.
7Ezek az emberek együttvéve mintegy tizenketten voltak.
8Az efezusi apostolkodás. Azután a zsinagógába bejárogatva három hónapon át bátor tevékenységet fejtett ki és meggyőző beszédeket mondott az Isten országáról.
9Némelyek azonban megátalkodtak és nem fogadták be a hitet, sőt gyalázták a tanítást a nyilvánosság előtt. Ezért eltávozott közülük, a tanítványokat is különválasztotta tőlük és egy bizonyos Tirannus iskolájában mindennap beszélt hozzájuk.
10Ez így tartott két esztendeig, úgyhogy Ázsia minden lakója, a zsidók és pogányok egyaránt hallották az Úr igéjét.
11Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál útján.
12Még kendőit és kötényét is levették róla, és mikor betegekre terítették, a betegség elhagyta azokat s a gonosz lelkek is kiszálltak belőlük.
13Némely csatangoló zsidó ördögűző szintén megkísérelte, hogy az Úr nevét olvassa rá a gonosz lelkektől megszállottakra. Ezt mondták: „Rád olvasom Jézust, akit Pál hirdet.”
14Egy zsidó főpapnak, Szkévának hét fia is próbálkozott ezzel.
15A gonosz lélek azonban így vágott vissza nekik: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?”
16S ezzel az ember, akiben a gonosz lélek lakott, rájuk vetette magát. Kettőjüket leteperte és úgy elbánt velük, hogy ruhátlanul és sebektől borítve menekültek ki abból a házból.
17Erről azután Efezus valamennyi lakója, zsidó és pogány egyaránt tudomást szerzett. Mindnyájukat nagy félelem fogta el és nagy lett a becsülete az Úr Jézus nevének.
18Sok hívő előállott és nyíltan feltárta tetteit.
19Azok közül pedig, akik varázslással foglalkoztak, jó sokan összehordták könyveiket és mindenki szemeláttára elégették, Ezek értéke ötvenezer ezüstre volt becsülhető.
20Így az Úr erejének segítségével az ige tovább terjedt és gyarapodott.
21Az események után Pál lelkében az a terv érlelődött meg, hogy átmegy Macedóniába és Ahájába, azután pedig Jeruzsálembe utazik. „Ottlétem után, mondta, még Rómát is látnom kell.”
22Segítőtársai közül kettőt, Timóteust és Erasztust Macedóniába küldte, maga egy ideig még Ázsiában maradt.
23Az ezüstművesek zavargása. Ebben az időben nem kis zavargás támadt az (Úr) tanításával kapcsolatban.
24Egy Demeter nevű ezüstműves ezüst Artemisz - templomocskák készítésével nem csekély keresethez juttatta az iparosokat.
25Egybegyűjtötte őket és a többi hasonló foglalkozásúakat és így szólt hozzájuk: „Emberek! Tudjátok, hogy ez a mesterség biztosítja jólétünket.
26Látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem majdnem egész Ázsiában nagy tömeget meggyőzött és más fölfogásra birt. Azt mondja ugyanis, hogy nem istenek azok, amiket kézzel csinálunk.
27Ezzel azonban nemcsak az a veszély fenyeget, hogy megvetik mesterségünket, hogy semmibe veszik a nagy istennő, Artemisz templomát, és káros következménnyel lesz fölségére, pedig egész Ázsia, sőt az egész világ tiszteli.”
28Mikor ezt hallották, elöntötte őket a düh és felkiáltottak: „Nagy az efezusiak Artemisze!”
29Az egész városban nagy fölfordulás keletkezett. Közös megegyezéssel a színházba rohantak, magukkal hurcolva a macedóniai Gájuszt és Arisztarhuszt, Pál társait.
30Erre Pál a nép közé akart menni, de tanítványai nem engedték.
31Néhányan az ázsiai főtisztviselők közül is, akik barátai voltak, üzenetet küldtek neki azzal a kéréssel, hogy ne menjen a színházba.
32Ott meg össze - vissza kiabáltak, mert a zűrzavar olyan nagy volt a népgyűlésben, hogy többnyire még azt sem tudták, mért gyűltek össze.
33Végül kihúzták a tömeg közül Sándort, mivel a zsidók előtuszkolták. Sándor kezével hallgatást intett és védekezni akart.
34De mikor észrevették, hogy zsidó, lármában törtek ki és mindnyájan vagy két órán keresztül harsogták: „Nagy az efezusiak Artemisze!”
35Végre a jegyző lecsöndesítette a tömeget. „Efezusi férfiak, szólította meg őket, van - e ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy Artemisznek és égből alászállott szobrának imádója?
36Minthogy e felől senki sem kételkedik, le kell higgadnotok, és nem szabad semmit sem meggondolatlanul tennetek.
37Idehoztátok ezeket az embereket, pedig nem szentségtörők s nem is káromolták a mi istennőnket.
38Ha tehát Demeternek és iparostársainak panaszuk van valaki ellen, a törvénynapok és helytartók rendelkezésükre állnak, ott tegyenek panaszt.
39Ha meg más valami vitás kérdés merül föl, azt a törvényszerű népgyűlésen lehet elintézni.
40Még abba a veszélybe kerülhetünk ugyanis, hogy följelentenek minket a mai zavargás miatt és semmi okot sem tudunk fölhozni, amivel számot tudnánk adni erről a csődületről.” Beszéde végeztével pedig föloszlatta a gyűlést.
41***