1Szent Pál korintusi tartózkodása. Ezek után Pál Aténből Korintusba távozott.
2Itt találkozott egy Aquila nevű pontuszi származású zsidóval és feleségével, Priszcillával. Ezek nemrég érkeztek Itáliából, mert Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidóknak el kell hagyniuk Rómát.
3Pál hozzájuk költözött és mivel ugyanazt a mesterséget űzte - sátorkészítők voltak ugyanis - náluk maradt és velük dolgozott.
4Minden szombaton fölszólalt a zsinagógában, és (az Úr Jézusra hivatkozva) igyekezett meggyőzni a zsidókat és pogányokat.
5Mikor pedig Szilás és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál egészen az igehirdetésnek szentelte magát. Bizonyítékot tárt a zsidók elé, hogy Jézus a Messiás.
6Gyalázkodó ellenmondásukra így kiáltott föl: „A saját fejetekre szálljon véretek! Én ártatlan vagyok. Mostantól fogva a pogányokhoz fordulok.”
7Ezzel elköltözött onnan, és egy Ticiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házában szállt meg, akinek lakása a zsinagóga mellé épült.
8Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója egész családjával hitt az Úrban, és ok korintusi is megtért és megkeresztelkedett azok közül, akik hallgatták őt.
9Az Úr egy éjjel látomásban így szólt Pálhoz: „Ne félj, hanem beszélj és ne hallgass!
10Én veled vagyok: senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked. Nagyszámú népem lakik ugyanis ebben a városban.”
11Ottmaradt tehát másfél évig, s ezalatt az Úr igéjét tanította.
12Gallió ahájai prokonzulsága idején azonban a zsidók egy akarattal Pálra rontottak és a törvényszék elé hurcolták.
13„Ez az ember, vádolták, törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket.”
14Pál már éppen szólásra nyitotta ajkát, amikor Gallió így szólt a zsidókhoz: „Ti zsidók, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, türelemmel lennék hozzátok annak rendje szerint.
15De ha valami tanításról, személyekről vagy saját törvényetekről vetődik föl vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni.”
16Ezzel elkergette őket az ítélőszék elől. Erre a hellenista zsidók valamennyien megragadták Szosztenészt, a zsinagóga fejét,
17és ott az ítélőszék előtt elpáholták. Gallió pedig minde0el semmit sem törődött.
18Hazatérés Antióhiába. Pál még jóideig ottmaradt, aztán búcsút vett a testvérektől. Priszcilla és Aquila társaságában elhajózott Sziria felé. Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett. Efezusba érve elvált tőlük.
19Ő maga pedig bement a zsinagógába és beszédet mondott a zsidók előtt.
20Kérték ugyan, hogy huzamosabb ideig maradjon, de nem állt rá,búcsúzkodás közben azonban megigérte:
21„Ha Isten is úgy akarja, még visszatérek hozzátok.” Efezusban tengerre szállva lement Cezáreába.
22Innen fölutazott az egyház üdvözlésére s aztán lement Antióhiába. Szent Pál harmadik útja.
23Apolló efezusi és működése. Bizonyos ideig itt tartózkodott, majd útnak eredt. Sorjában bejárta a galaták földjét és Frigiát, lelket öntve valamennyi tanítványba.
24E közben egy Apolló nevű, alexandriai zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásban igen jártas ember volt.
25Már kapott valami oktatást az Úr tanításáról. Buzzgó lélekkel és helyesen hirdette és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, de még csak János keresztségéről tudott.
26Bátor bizalommal kezdett beszélni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Aquila meghallották, magukhoz hívták és behatóbban elmagyarázták neki Isten tanítását.
27Mikor pedig Ahájába akart menni, a testvérek bíztatták és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják őt szívesen. Odaérkezve azután tehetségével sokban hasznukra volt a híveknek.
28A nyilvánosság előtt eredményesen megcáfolta a zsidókat azzal, hogy bebizonyította az Írás alapján, hogy Jézus a Messiás.