Philippians 2
1 Ha tehát van valami bátorítás Krisztusban, ha van valami szeretet vigasztalásban, ha van valami szellemi közösség, ha van valami bensőség és könyörület,
2 akkor tegyétek teljessé örömömet (azzal), hogy egyetértetek, ugyanazon szeretet legyen bennetek, egyet gondolva, közös lelkesedéssel,
3 semmit ne tegyetek viszálykodásból, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázatosságból egyik a másikat önmagánál különbnek tartsa.
4 ne keresse ki-ki a maga javát, hanem mindenki a másokét is,
5 Az a lelkület hasson át benneteket, ami Krisztus Jézusban is van,
6 Aki amikor Isten alakjában volt, nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő,
7 hanem megüresítette (ön)magát, rabszolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonló, külsejét tekintve embernek találták,
8 megalázta magát, engedelmes lett halálig, éspedig a kereszthalálig,
9 ezért Isten is fölmagasztalta Ót, és ajándékozott neki oly nevet, amely fölötte van minden névnek,
10 hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, az égen levőké és földön levőké és földalattiaké,
11 és minden nyelv vallja, hogy Úr Jézus Krisztus az Atya Isten dicsőségére.
12 Azért szeretteim, ahogyan mindig engedelmesek voltatok, nem csak jelenlétemben, hanem most sokkal inkább a távollétemben, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,
13 mert Isten az, aki munkálja bennetek az akarást és a munkálást jótetszésének megfelelően.
14 tegyetek meg mindent zúgolódás és habozás nélkül,
15 hogy legyetek kifogástalanok (feddhetetlenek) és tiszták Istennek ártatlan (ócsárlástól mentes) gyermekei e fonák és kificamodott (elferdült) nemzedékben, akik között úgy vagytok, mint a (fénylő) csillagok a világban.
16 az élet Igéjéhez ragaszkodjatok az én dicsekvésemre a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába és nem hiába fárad(oz)tam,
17 de ha kiöntenek is engem, mint italáldozatot, a ti hithűségetek áldozatánál és szent szolgálatánál, örülök és együtt örülök mindnyájatokkal,
18 ugyanígy ti is örüljetek és örüljetek velem együtt.
19 És remélem az Úr Jézusban, hogy Timótheust hamarosan elküldöm hozzátok, (azért) hogy én is jó lélekkel legyek, ha értesülök dolgaitokról,
20 mert senkim sincs, aki vele rokonlelkületű, aki igazán szívén viseli ügyeteket,
21 mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét,
22 az ő megbízhatóságát (kipróbált voltát) pedig ismeritek, mivelhogy mint atyjának a gyermek, velem együtt (rab)szolgált az evangéliumban.
23 Azt remélem, hogy tüstént elküldöm, mihelyt meglátom dolgaim állását,
24 bízom az Úrban, hogy én magam is hamarosan elmehetek,
25 azt pedig szükségesnek tartottam, hogy elküldjem hozzátok Epafrodituszt, a testvéremet és munkatársamat és bajtársamat, nektek pedig mint apostolt és szolgálatvégzőt, akit ti küldtetek azért, hogy szükségemben szolgálatomra legyen,
26 ugyanis nagyon vágyódott mindnyájtok után és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy gyengélkedik.
27 Mert beteg is volt, egészen közel a halálhoz, de Isten (meg)könyörült rajta, de nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánat ne érjen,
28 így sietve útnak indítottam, (azért) hogy viszontlátva (őt), örüljetek neki, és kevésbé kelljen szomorkodnom.
29 Fogadjátok hát őt az Úrban, minden örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket,
30 mivelhogy a Krisztus munkájáért közel került a halálhoz, a lelkét kockáztatta, (azért) hogy a nekem tett szolgálattal pótolja a ti hiányotokat,