John 8
1 Jézus pedig elment az Olajfák hegyére.
2 Korán reggel pedig ismét megjelent a templomépületben, és a nép mind odajött Hozzá és leült és tanította őket,
3 az írástudók és farizeusok pedig Hozzá vezettek egy házasságtörésen ért asszonyt, középre állították,
4 (ezt) mondták neki: Tanítómester, ezt az asszonyt rajtafogták a házasságtörésen.
5 A törvényben pedig Mózes meghagyta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni, hát te mit mondasz?
6 (ezt) pedig azért mondták, hogy próbára tegyék, hogy legyen mivel vádolni Őt. Jézus pedig lehajolt, az ujjával írt a földre,
7 amint pedig megmaradtak kérdésük mellett, fölegyenesedett, így szólt hozzájuk: aki nem vétkezett közületek, az dobjon rá először követ
8 és újra lehajolt és írt a földre,
9 azok pedig hallva ezt a lelkiismeret vádolta őket, elódalogtak (elsomfordáltak) egyik a másik után, az öregebbektől kezdve mind az utolsókig és egyedül Jézus meg az asszony maradt ott középen állva,
10 fölegyenesedett pedig Jézus és senkit sem látott az asszonyon kívül, (ezt) mondta neki: asszony, hol vannak azok, akik téged vádoltak? senki sem ítélt el téged?
11 Ő pedig (ezt) mondta: senki, Uram, (ezt) mondta pedig neki Jézus: én sem ítéllek el: menj és nehogy még vétkezz.
12 Ismét szólt nekik Jézus (ezt) mondta: én a világ fénye vagyok, aki követ engem, semmiképpen sem jár-kel a sötét(ség)ben, hanem az övé lesz az élet fénye,
13 mondták tehát neki a farizeusok: te önmagadról teszel tanú(bizony)ságot, a te tanú(bizony)ságtételed nem igaz (nem valódi),
14 válaszolt Jézus és (ezt) mondta nekik: ha én magamról teszek is tanú(bizony)ságot, valóigaz az én tanú(bizony)ságtételem, mivelhogy tudom, honnan jöttem és hová megyek,
15 ti a (hús)test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit,
16 de ha ítélek is én, az én ítéletem valóigaz, mivelhogy nem egyedül vagyok, hanem én és aki küldött engem.
17 Pedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két embernek a tanú(bizony)ságtétele valóigaz,
18 én vagyok, aki tanú(bizony)ságot teszek magamról és tanú(bizony)ságot tesz rólam az Atya, aki küldött engem,
19 (ezt) mondták tehát neki: hol van a te Atyád? Jézus válaszolt: sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat, ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek,
20 ezeket a beszédeket a kincstárban szólta, amikor tanított a templomépületben és senki sem fogta el Őt, mert még nem jött el az Ő órája,
21 mondta tehát ismét nekik: én elmegyek és kerestek majd engem és bűnötökben haltok meg: ahová én megyek (oda) ti nem jöhettek,
22 mondták tehát a zsidók: talán megöli magát, hogy (ezt) mondja: ahová én megyek, ti nem jöhettek?
23 és (ezt) mondta nekik: ti alulról valók vagytok, én felülről való vagyok, ti ebből a világból vagytok, én nem e világból vagyok,
24 (ezt) mondtam tehát nektek, hogy meghaltok bűnötökben, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben,
25 (ezt) mondták neki: ki vagy te? (ezt) mondta nekik Jézus: az, amit kezdet óta szólok is nektek.
26 Sok szólni és ítélni valóm van felőletek, de aki engem küldött valóigaz, és én, amiket hallottam tőle azokat szólom a világnak,
27 nem értették meg, hogy az Atyáról szólt nekik,
28 (ezt) mondta Jézus: amikor felemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy az én vagyok és magamtól semmit sem teszek, hanem amint tanított engem az Atya, ezeket úgy szólom
29 és aki küldött engem, velem van, nem hagyott engem egyedül, mivelhogy én, amik neki kedvesek azokat teszem mindenkor.
30 Amikor ezeket szólta, sokan hittek benne (hithűek lettek).
31 Így szólt tehát Jézus a benne hívő zsidóknak: ha ti megmaradtok az én szavaimban, valóban a tanítványaim lesztek,
32 és megismeritek a való(igaz)ságot és a való(igaz)ság megszabadít titeket.
33 Így válaszoltak neki: Ábrahám magva (ivadéka) vagyunk, és senkinek rabszolgái nem voltunk soha, hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?
34 Jézus pedig így válaszolt nekik: Ámen, Ámen mondom néktek, hogy mindenki, aki bűnt tesz, rabszolgája a bűnnek,
35 a rabszolga pedig nem marad a házban a (világ)korszakra, a fiú marad ott a (világ)korszakra.
36 Ha tehát a fiú titeket szabaddá tesz, valóban szabadok lesztek.
37 Tudom, hogy Ábrahám magva (ivadéka) vagytok, de arra készültök, hogy engem megöljetek, mert az én szavamnak nincs helye (tere) bennetek,
38 én azt szólom, amiket az Atyámnál láttam és ti is azokat teszitek tehát, amiket atyátoktól hallottatok,
39 válaszul (ezt) mondták neki: a mi atyánk Ábrahám! Jézus (ezt) mondta nekik: ha Ábrahám gyermekei vagytok, az Ábrahám munkáit tegyétek,
40 most pedig megölni törekesztek engem (életemre törtök), egy (olyan) embert, aki a való(igaz)ságot szóltam nektek, amelyet Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette,
41 ti a ti atyátok munkáit teszitek. Ezt mondták neki: mi nem cédaságból (szü)lettünk, egy(etlen) atyánk van, az Isten.
42 Jézus így szólt hozzájuk: ha Isten volna nektek atyátok, szeretnétek engem, mert én Istenből jöttem ki és érkeztem meg, mert nem is magamtól jöttem, hanem Ő küldött engem.
43 miért nem értitek (ismeritek fel) az én szólásomat? Mert képtelenek vagytok (meg)hallgatni az én szómat,
44 ti az ördög atyából vagytok, és az atyátok kívánságait akarjátok tenni (megvalósítani). Ő embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg a való(igaz)ságban, mivelhogy nincsen való(igaz)ság (ő)benne. Amikor a hazugságot szólja, a sajátjából szól, mivelhogy hazug ő és atyja annak,
45 nekem pedig, mivelhogy a való(igaz)ságot mondom, nem hisztek.
46 Ki vádol közületek engem bűnnel (vétekkel)? ha való(igaz)ságot mondok, miért nem hisztek nekem?
47 Aki Istentől származik, az Isten beszédeit hallgatja, ti azért nem hallgatjátok, mert nem származtok az Istentől,
48 válaszoltak a zsidók és (ezt) mondták neki: nem eszményi(szép)en mondjuk-e, hogy szamaritánus vagy és valami démon van benned?
49 Jézus így válaszolt: bennem démon nincs, hanem én tisztelem az Atyámat és ti nem tiszteltek engem,
50 de én nem keresem az én dicsőségemet, van aki keresi és megítéli.
51 Ámen, Ámen mondom nektek, ha valaki az én szavamat megtartja, nem lát halált semmikor (a világkorszakra)
52 ezt mondták neki a zsidók: most értettük meg, hogy démon van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is és te (ezt) mondod: ha valaki az én szavamat megtartja, nem kóstol (ízleli meg a) halált semmikor (világkorszakra).
53 Tán te nagyobb vagy a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? a próféták is meghaltak, mivé teszed magadat?
54 (ezt) válaszolta Jézus: ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, aki engem dicsőít, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek
55 és nem ismeritek Őt, én pedig ismerem Őt és ha (azt) mondanám, hogy nem ismerem Őt, hozzátok hasonló hazug lennék, de ismerem Őt s az Ő szavát megtartom.
56 Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy látni fogja az én napomat, látta is és örült,
57 így szóltak tehát a zsidók hozzá: még ötven éves sem vagy és láttad Ábrahámot?
58 (ezt) mondta nekik Jézus: Ámen, Ámen mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett: én vagyok.
59 Köveket ragadtak tehát, hogy rádobálják (hajigálják), de Jézus elrejtőzött és kiment a templomépületből,