1Akkor Pilátus fogta Jézust és megkorbácsoltatta,
2és a katonák tövisből egy koszorút fontak, rátették a fejére és bíborszínű köpenyt adtak rá (burkolták)
3és odamentek Hozzá és ezt mondták: örülj, zsidók királya és arculcsapdosták
4és újra kiment Pilátus és ezt mondta nekik: lám! kihozom Őt nektek, azért, hogy megtudjátok, hogy semmi vádokot nem találok benne.
5És kijött Jézus eléjük töviskoszorút és bíbor(színű) köpenyt viselve és Pilátus ezt mondta nekik: nézzétek, az ember (a felnéző)!
6Amikor tehát meglátták Őt a főpapok és a parancsvégrehajtó szolgák, kiáltoztak, ezt mondták: feszítsd keresztre, feszítsd keresztre (kínkaróra vele)! Pilátus így szólt nekik: vigyétek el és feszítsétek (húzzátok kínkaróra) ti, mert én nem találok benne vádokot,
7ezt válaszolták neki a zsidók: nekünk törvényünk van és a törvény szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát!
8Amikor tehát meghallotta Pilátus ezt a szót, méginkább megrémült
9és bement a helytartóságra újra és ezt mondta Jézusnak: honnan való vagy Te? Jézus azonban nem adott neki választ.
10Akkor így szólt hozzá Pilátus: nekem sem szólsz? nem tudod, hogy hatalmam van elbocsátani téged és hatalmam van kínkaróra feszíttetni?
11Jézus ezt válaszolta: semmi hatalmad nem volna felettem, ha felülről nem kaptad volna, ezért aki kiszolgáltatott engem neked, annak van nagyobb bűne.
12Ettől fogva Pilátus azon volt (módot keresett), hogy elbocsássa Őt, de a zsidók kiáltoztak, ezt mondták: ha ezt elbocsátod, nem vagy barátja a császárnak, mindenki aki magát királlyá teszi, ellene szegül a császárnak.
13Pilátus amikor hallotta e szavakat, kivezettette Jézust eléjük és beült a bírói székébe azon a helyen, melyet Kikövezett (mozaik) udvarnak, héberül Gabbathának mondottak.
14A húsvét (pászka) előkészületi napja volt akkor és mintegy hat óra és ezt mondta a zsidóknak: nézzétek, itt a királyotok!
15De azok azt ordítozták: vidd el, vidd el, feszítsd keresztre Őt! Ezt mondta nekik Pilátus: a ti királyotokat feszítsem keresztre (húzzam kínkaróra)? Ezt válaszolták a főpapok: nem királyunk van, hanem császárunk!
16Ekkor átadta Őt nekik, azért, hogy keresztre feszítsék (kínkaróra húzzák). Átvették tehát Jézust.
17Ő pedig maga vitte a keresztjét (a kínkarót).Elérkezett az úgynevezett Koponya-helyre, amelyet héberül Golgothának hívnak,
18ahol Őt keresztre feszítették (kínkaróra húzták) és Vele másik kettőt, kétfelől, középen pedig Jézust.
19Pilátus pedig feliratot is írt és feltette a keresztre (kínkaróra). Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS A ZSIDÓK KIRÁLYA.
20Ezt a feliratot pedig sokan olvasták a zsidók közül, mivel közel volt a városhoz a hely, ahol keresztre feszítették (kínkaróra húzták) Jézust és héberül, latinul, görögül volt írva,
21ezt mondták hát Pilátusnak a zsidók főpapjai: ne azt írd: a zsidók királya, hanem, ahogy Ő mondta: a zsidók királya vagyok.
22Pilátus ezt válaszolta: amit megírtam, megírtam!
23A katonák pedig amikor keresztre feszítették (kínkaróra húzták) Jézust, fogták a ruháit és négy részre osztották, mindegyik katonának egy-egy részt és az inget. Az ing pedig varratlan volt, felülről egy darabból szőve.
24Így szóltak tehát egymáshoz: nehogy szétszaggassuk ezt, vessünk sorsot rá, kié legyen: hogy az Írás beteljesedjék: elosztották maguk közt a ruháimat és a ruházatomra sorsot (kockát) vetettek. A katonák így is tettek.
25Ott állt Jézus keresztfája (kínkarója) mellett az anyja és az anyjának nővére: Mária, a Kleopás felesége, és a magdalai Mária.
26Jézus tehát amikor látta az anyját és azt a tanítványt ott állni, akit szeretett, ezt mondta anyjának: asszony, lám! a fiad.
27Azután ezt mondta a tanítványnak: lám, az anyád. És attól az órától magához (sajátjába) fogadta őt a tanítvány.
28Miután Jézus tudta, hogy már minden elvégeztetett, azért, hogy beteljesedjék az Írás, ezt mondta: szomjazom.
29Volt ott egy ecettel tele edény. Egy ecettel telített szivacsot izsópra tűztek, odanyújtották a szájához.
30Amikor elfogadta az ecetet Jézus ezt mondta: elvégeztetett! és lehajtotta a fejét, kiadta (visszaadta) a szellemét.
31A zsidók tehát, mivel előkészületi nap volt, azért, hogy nehogy ott maradjanak a keresztfán (kínkarón) a testek szombaton, mert nagy ünnep volt az a szombati nap, megkérték Pilátust, hogy törjék el lábszáraikat és vegyék le őket.
32Eljöttek tehát a katonák és az elsőnek bár megtörték a lábszárait (és) a másikét is, aki vele együtt volt a keresztre feszítve (kínkaróra húzva),
33de amikor Jézushoz értek, látták, hogy Ő már meghalt, nem törték meg a lábszárait,
34hanem az egyik katona lándzsával beleszúrt az oldalába és mindjárt vér és víz jött ki.
35És aki ezt látta tanú(bizony)ságot tett, és valóigaz a tanú(bizony)ságtétele és az tudja, hogy való igazat mond, azért, hogy ti is higgyetek,
36mert ezek azért lettek, hogy beteljesedjék az Írás: a csontját ne törjétek össze
37és egy másik helyen az Írás ezt mondja: meglátják majd, akit átszúrtak (átszegeztek).
38Ezek után pedig megkérte Pilátust arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt, de csak rejtve, a zsidóktól való félelem miatt, hogy levehesse a Jézus testét és megengedte Pilátus, eljött tehát és levette a Jézus testét.
39Eljött pedig Nikodémus is, aki Jézushoz éjszaka ment először és hozott egy mirha és aloé keveréket, mintegy száz fontnyit,
40fogták tehát a Jézus testét és lenvászonba kötötték az illatszerekkel együtt, ahogy szokásuk volt a zsidóknak temetni.
41Volt pedig azon a helyen, ahol keresztre feszítették (kínkaróra húzták) egy kert és a kertben egy új sír, amelyben még senki sem volt temetve.
42Odahelyezték tehát Jézust, a zsidók készületi napja miatt, mivelhogy közel volt a sírbolt.