Bible

1 Ezért mi is, akiket a tanú(bizony)ságok ily nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a behálózó vétket, kitartással fussuk meg az előttünk fekvő küzdőteret, 2 nézzünk oda a hit(hűség) elkezdőjére és bevégzőjére. Jézusra, aki az előtte fekvő öröm helyett elszenvedte a keresztet (kínkarót), a gyalázattal nem törődött és az Isten trónjának jobbján leült, 3 mert gondoljátok meg, hogy ő aki a bűnösöktől ekkora támadást tűrt el azért, hogy el ne lankadjatok lelketekben elcsüggedve, 4 mert nem álltatok ellen vér(ontás)ig a bűn elleni tusakodásban. 5 és elfelejtkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: fiam, ne kicsinyeld le az Ur fenyítését, nehogy elcsüggedj, ha dorgál, 6 mert akit szeret az Úr. megfenyíti (neveli), megostoroz pedig mindenkit, akit fiává fogad, 7 a fenyítésben maradjatok kitartók, hiszen mint fiaival, úgy bánik veletek az Isten, mert hol van olyan fiú, akit nem fenyít (nem nevel) egy apa? 8 ha pedig fenyít(ő nevel)és nélkül vagytok, amelyben mindenki részesül, akkor korcsok vagytok és nem fiak, 9 azután: (hús)test szerinti atyáink is fenyít(ő nevel)ést alkalmaztak és tiszteltük őket, nem sokkal inkább alávetjük magunkat a szellemek Atyjának, hogy éljünk? 10 mert azok ugyan kevés napon át tetszésük szerint fenyítettek, ő pedig hasznunkra, azért, hogy szentségében részesüljünk, 11 minden fenyít(ő nevel)és ugyan a jelenre nézve nem látszik örvendetesnek, hanem szomorúságosnak, de később a megigazulás békés gyümölcsét adja azoknak, akik általa megedződtek. 12 Ezért a lankadt kezeket és rogyadozó térdeket egyenesítsétek fel 13 és egyenes nyomon járjatok lábaitokkal, hogy le ne sántuljon, hanem inkább meggyógyuljon. 14 Törekedjetek a békességre mindenkivel és a megszentelődésre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. 15 Ügyeljetek arra, hogy senki az Isten kegyelmének híjával ne maradjon, nehogy a keserűség valamely gyökere felnövekedve bajt okozzon és rajta keresztül fertőzést kapjanak sokan, 16 nehogy valaki céda vagy közönséges (szent dolgok megvetője) legyen, mint Ézsau, aki egy tál ételért odaadta elsőszülöttségét, 17 mert tudjátok, hogy utána amikor el akarta sorsrészül nyerni az áldást, elutasították, mert nem találta meg a helyét a gondolkozásmódjának megváltoztatására, ámbár könnyek közt kereste azt, 18 mert nem járultatok kézzel tapintható hegyhez és égő tűzhöz, homályhoz és sötétséghez és fergeteghez, 19 sem harsonazengéshez és szózatok hangjához, amelyet akik hallottak, könyörögtek, hogy tovább ne szóljon hozzájuk, 20 mert nem viselhették el ezt a parancsot: ha vadállat ér is a hegyhez, kövezzék meg, 21 és oly félelmetes volt a tünemény, Mózes ezt mondta: megijedtem és reszketek, 22 hanem a Sión hegyéhez járultatok és az élő Isten városához, az égi Jeruzsálemhez, és angyalok tízezreihez, 23 az égben összeírt elsőszülöttek seregéhez és gyülekezetéhez és az ítélőbíróhoz, mindenek Istenéhez, és a végcélba jutott megigazultak szellemeihez, 24 az új szövetség közbejárójához. Jézushoz, a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére. 25 Vigyázzatok, nehogy visszautasítsátok azt, aki szól, mert ha azok sem menekültek meg, akik a földön az intelmet adót elutasították, sokkal kevésbé mi, ha attól fordulunk el, aki az égből való, 26 akinek hangja akkor a földet megrengette, mostanra pedig ezt ígéri: még egyszer megrengetem nemcsak a földet, hanem az eget is, 27 ez a „még egyszer” pedig azt jelenti, hogy azok rendülnek meg, változnak át, melyek alkotott dolgok, azért, hogy azok maradjanak meg, amelyek nem megrendíthetők, 28 ezért mi, akik rendíthetetlen királyságot nyertünk, tartsuk meg a kegyelmet, hogy általa Istennek tetsző módon (papilag) szolgáljunk, tisztelettel és félelemmel, 29 mert a mi Istenünk (meg)emésztő tűz.