Bible

1 És amikor kimenekültünk, akkor tudtuk meg, hogy Melitának hívják a szigetet. 2 A barbárok (bennszülöttek) nem mindennapi emberbaráti szeretetet tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak (gyújtottak), befogadtak mindnyájunkat a ránk szakadó záporeső és hideg elől. 3 Összegyűjtött (összeszedett) pedig Pál egy csomó rőzsét és rátette a tűzre, egy vipera a melegből előjött (és) rátapadt a kezére, 4 amint pedig a barbárok meglátták a vadállatot a kezén függeni, egymáshoz így szóltak: mindenesetre gyilkos ez az ember, aki kimenekült a tengerből, de az Igazságosság nem engedi élni, 5 ő azonban lerázta a vadállatot a tűzbe (és) semmi baja nem lett. 6 azok pedig azt várták, hogy megdagad (fölpuffad), vagy összeesik hirtelen holtan, de amikor sokáig vártak és látták, hogy semmi baja, megváltozott véleményük, azt mondták, hogy isten. 7 Annak a helynek a környékén feküdtek a sziget első emberének, névszerint Popliusznak birtokai, aki befogadott minket (és) három napig barátságosan vendégül látott. 8 Történt pedig, hogy Popliusz apja láztól és vérhastól gyötörve ágyban (betegen) feküdt, akihez Pál bement, imádkozott, rátette kezeit, orvosolta őt. 9 Miután pedig ez történt, a többiek is, akiknek a szigeten valamilyen betegségük volt, hozzájöttek és kigyógykezelte őket, 10 akik megbecsülésük sok jelével tiszteltek meg minket és amikor elindultunk, elláttak a szükséges holmikkal. 11 Három hónap múlva pedig elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt át, amelynek a jelvényén (címerén) Dioszkuroszok voltak, 12 és megérkezve Szirakuzába, ott maradtunk három napig, 13 ahonnan kerülővel eljutottunk Régiumba, és mivel egy nap múlva feltámadt a déli szél, másnap megérkeztünk Puteoliba, 14 itt testvéreket találtunk, kérésüknek engedve ott maradtunk egy hétig és így jöttünk el Rómába, 15 onnan pedig a testvérek, akik hallottak rólunk, eljöttek elénk a Forum Appii (Appiusz piacáig) és a Trés Tabernae-ig (három kocsmáig) és amikor meglátta őket Pál, hálát adott az Istennek, és bátorságot kapott. 16 Amikor pedig beértünk Rómába, megengedték Pálnak, hogy külön lakjék az őt őrző katonával együtt. 17 Történt pedig, hogy három nap múlva összehívatta magához Pál a zsidók közt való főembereket. Amikor pedig egybegyűltek így szólt hozzájuk: én, - férfiak, testvéreim -, semmit nem tettem a nép ellen vagy az ősi szokások ellen, mégis mint foglyot megköt(öz)ve átadtak (kiszolgáltattak) engem Jeruzsálemből a rómaiak kezeibe, 18 akik kivizsgálták ügyemet, engem szabadon akartak bocsátani, mivelhogy semmi halált érdemlő vád nincs ellenem, 19 de ellentmondtak a zsidók, ezért kénytelen voltam a császárhoz föllebbezni, nem mintha nemzetem ellen volna valami vádam. 20 Ez okból hivattalak tehát titeket, hogy lássalak és szóljak hozzátok, mert az Izrael reménységéért vettek körül e bilinccsel (lánccal). 21 Azok pedig így szóltak hozzá: mi sem írást rólad nem kaptunk Júdeából, sem a testvérek közül valaki ide vetődve nem hozott hírt, vagy szólt felőled semmi gonoszt. 22 Illőnek (méltónak) tartjuk tehát, hogy tőled halljuk meg, hogyan gondolkozol (miket gondolsz), mert erről a szakadárságról (irányzatról) azt tudjuk (az tudott), hogy mindenütt ellene mondanak. 23 Kitűztek pedig neki egy napot és eljöttek hozzá a szállására többen, akiknek kifejtette átfogó tanúbizonyságtevéssel az Isten Királyságát, és igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján, kora reggeltől késő estig, 24 és némelyek elhitték azt, amiket mondott, mások pedig nem hittek, 25 mivel pedig nem jutottak összhangra maguk között, szétoszlottak, miután Pál egy beszédet mondott: eszményi jól szólt a Szent Szellem Ézsaiás próféta által atyáitokhoz 26 ezt mondta: menj el ehhez a néphez és mondd: hallva halljatok és ne értsetek és tekintve tekintsetek és ne lássatok, 27 mert megvastagodott e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, és a szemeiket behunyták, nehogy lássanak szemeikkel és halljanak füleikkel és szívükkel ne értsenek és meg ne forduljanak és meg ne orvosoljam őket, 28 tudjátok hát meg, hogy a nemzeteknek lett küldve az Istennek ez az üdvössége, ők meg is hallgatják. 29 (Amikor Pál ezeket elmondta, elmentek a zsidók, maguk közt sokat vitatkozva.) 30 Pál pedig két egész esztendeig maradt tulajdon bérelt szállásán és fogadott mindenkit, aki hozzáment, 31 hírnökként hirdette az Isten Királyságát és tanított az Űr Jézus Krisztusról nyílt bátorsággal, akadály (tiltás) nélkül.