1férfiak, testvérek és atyák! hallgassátok meg védekezésem, amelyet hozzátok most intézek.
2Amikor pedig meghallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, méginkább elcsendesedtek, és így szólt:
3én zsidó férfi vagyok, a kilikiai Tarzoszban születtem, felnevelkedtem pedig ebben a városban, Gamaliél lábainál, az atyák törvényének pontossága szerint neveltettem, buzgó voltam Isten iránt, mint ti mindnyájan vagytok ma,
4aki ezt az Utat üldöztem halálig, megkötöztem és őrizetbe (át)adtam férfiakat és nőket,
5amint a főpap is tanú(bizonyságo)m nekem, és a vének tanácsa is mind, akiktől leveleket kaptam a testvérekhez, Damaszkuszba mentem, hogy az ottaniakat megkötözve Jeruzsálembe vezessem, (megtorló) büntetés végett (hogy bűnhődjenek).
6Történt pedig, hogy amint mentem, és közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban, hirtelen az égből körül sugárzott nagy fény engem
7és leestem (lezuhantam) a földre és hangot hallottam, amely ezt mondta nekem: Saul, Saul, mit üldözöl engem?
8én pedig válaszoltam: Ki vagy Uram? s így szólt hozzám: Én vagyok a názáreti Jézus, Akit te üldözöl
9akik pedig velem együtt voltak, a fényt ugyan látták, de a hangját Aki szólt nekem nem hallották,
10én pedig ezt mondtam: mit tegyek Uram? az Úr pedig így szólt hozzám: állj fel és menj Damaszkuszba, ott neked majd szólnak mindenről, ami el van rendelve neked, hogy megtedd,
11mivel pedig nem láttam annak a fények a dicsősége miatt, a velem levők kézenfogva vezettek és így ér(kez)tem be Damaszkuszba,
12egy bizonyos Ananias pedig, egy a törvény szerint kegyes (istenfélő) férfiú, akiről az ott lakó zsidók jó tanúbizonyságot tesznek,
13eljött hozzám és mellém állt, ezt mondta nekem: Saul testvér, láss újra! és én abban az órában feltekintettem rá,
14ő pedig ezt mondta: Atyáink Istene előre elválasztott téged, hogy megismerd akaratát és meglásd az Igaz(ságos)at és hangot hallj az Ő szájából,
15mivel tanúbizonyságtevője leszel neki minden ember felé azok felől, amelyeket láttál és hallottál,
16és most mit szándékozol tenni? állj fel, merítkezzél be és mosd le a bűneidet (vétkeidet), segítségül-híva az Úr nevét.
17Történt pedig, hogy amikor visszatértem Jeruzsálembe és imádkoztam a templomban, elragadtatásba estem (jutottam),
18és láttam Őt, amint ezt mondta nekem: siess és jöjj ki gyorsan Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a rólam szóló tanúbizonyságtételedet,
19és én ezt mondtam: Uram, ők maguk tudják, hogy én voltam az, aki tömlöcbe vetettem és (véresre)vertem zsinagógánként azokat, akik hittek Benned,
20és amikor kiömlött a vére Istvánnak, a Te tanúbizonyságtevődnek (mártírodnak) magam is ott voltam és helyeseltem (megölését) és őriztem a gyilkosainak ruháit,
21és így szólt hozzám: menj el, mert én messz(ir)e a nemzetek közé küldelek ki téged.
22Eddig a szóig hallgatták őt, (de ekkor) fölemelték hangjukat, ezt mondták: töröld el a föld színéről az ilyet! mert nem érdemli meg, hogy éljen.
23Amikor pedig azok ordítoztak és lengették (elhányták) ruháikat és port szórtak a levegőbe,
24megparancsolta az ezredes, hogy vezessék be a kaszárnyába (táborba) és ezt mondta, korbácsütésekkel vallassák ki, hogy megtudja, miért (mi okból) hangoskodtak úgy rá.
25Amikor pedig kifeszítették (kikötötték) szíjakkal, ezt mondta az ott álló századosnak Pál: Vajon egy embert, aki római és nincs elítélve, (ítélet nélkül) szabad nektek megkorbácsolni?
26Amikor ezt hallotta a százados, odament az ezredeshez, és jelentést tett neki, ezt mondta: mit szándékozol tenni? mert ez az ember római,
27hozzáment pedig az ezredes és ezt mondta neki: mondd meg nekem, te római vagy? ő pedig ezt mondta: igen,
28válaszolt pedig az ezredes: én sok pénzösszegért szereztem meg e polgárjogot. Pál pedig ezt mondta: én pedig beleszülettem (úgy is születtem)
29mindjárt elálltak tehát tőle, akik őt vallatni szándékoztak, az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római és hogy őt megkötöztette.
30Másnap pedig szándékában volt megtudni a biztosat, hogy mivel vádolják a zsidók, feloldoztatta és megparancsolta, gyűljenek össze a főpapok és a főtanács (nagytanács) mind és elővezettette Pált, és eléjük állította.