2 Peter 1
1 Simon Péter, Jézus Krisztus rabszolgája és apostola: azoknak írok, akik velünk egyenlő értékű hitben részesültek Istenünknek és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak igazságosságában,
2 kegyelem és békesség töltsön be titeket Istennek és Urunknak, Jézusnak megismerésében.
3 Amint minket mindennel megajándékozott az Ő isteni hatóereje, ami az élethez és az Istenben való boldogsághoz kell, annak megismerése által, aki minket az Ő dicsőségére és az erényre elhívott,
4 amelyek által értékes és a legnagyobb ígéreteket ajándékozta azért, hogy ezek által részesei legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a romlottságtól, amely a kívánságban van e világban.
5 éppen ezért, minden igyekezettel azon legyetek, hogy bőségesen adjatok a hitetekhez erényt, az erényhez pedig ismeretet,
6 az ismerethez pedig önuralmat, az önuralomhoz pedig kitartást, a kitartáshoz pedig az Isten tiszteletét,
7 az Isten tiszteletéhez pedig testvériességet, a testvériességhez pedig szeretetet,
8 mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket sem tétlenné (hatástalanná), sem gyümölcstelenné a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve,
9 mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, aki megfeledkezett a régi vétkeiből való megtisztulásról,
10 ezért testvérek, még inkább igyekezzetek elhivatástokat és kiválasztástokat szilárddá tenni, mert ha ezeket teszitek, nem botlotok meg soha,
11 mert így gazdagon megadják nektek a bemenetelt a mi Urunknak és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak korszakra szóló királyságába.
12 ezért igyekszem mindig emlékeztetni titeket ezekre, noha ismerősök vagytok és szilárdak a jelenvaló igazságban,
13 igazságosnak tartom pedig, hogy ameddig ebben a sátorban vagyok, ébresztgesselek titeket emlékeztetés által,
14 tudom, hogy gyorsan meglesz a sátorom letétele, amint Urunk, Jézus Krisztus is tudtomra adta,
15 igyekszem pedig hogy mindenkor módotokban legyen elmenetelem után is ezekről megemlékezni,
16 mert nem bölcsen kieszelt hitregék nyomába szegődve ismertettük meg veletek az Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem szemtanúi lettünk nagyságának,
17 mert amikor az Atya Istentől azt a megbecsülést és dicsőséget kapta, hogy hozzá a nagyszerű dicsőségtől ilyen szózat jött: ez az én szeretett Fiam, aki megnyerte tetszésemet (kedvem lelem),
18 és ezt az égből jött hangot hallottuk, amikor vele együtt voltunk a szent hegyen,
19 és még szilárdabbul tartjuk a prófétai szót, amelyre igen jól teszitek, ha figyeltek, mint egy sötét helyen világító mécsre, amíg a nappal felragyog, és a hajnalcsillag (fényhozó) feljön a szívetekben,
20 először is ezt értsétek meg, hogy az írás egy jövendölése sem származik saját magyarázatunkból,
21 mert soha ember akaratából nem hoztak próféciát, hanem a Szent Szellemtől sugalmazva szóltak Istentől emberek.