2 Corinthians 7
1 Ilyen ígéreteink vannak tehát, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden (hús)testi és szellemi beszennyeződéstől, vigyük véghez megszentelődésünket Isten félelmében.
2 Adjatok helyet nekünk, senkit meg nem bántottunk, senkit tönkre nem tettünk, senkit ki nem használtunk,
3 nem elítélésképpen mondom, mert előre kijelentettem, hogy szíveinkben vagytok, úgyhogy veletek együtt halunk és együtt élünk.
4 Nagy szabadságom van a szólásban (nyílt szóval vagyok) felétek, tele vagyok veletek való dicsekvéssel és túláradok az örömtől minden nyomorúságom mellett is,
5 mert amikor Makedóniába érkeztünk, nem volt nyugalma (hús)testünknek, hanem mindenféle zaklatásban volt részünk, kívül harcok, belül félelmek,
6 de aki megvigasztalja (bátorítja) az alázatosakat, az megvigasztalt minket, az Isten, Titusz megérkezése által,
7 de nemcsak megjelenésével, hanem a vigasztalással is, amellyel megvigasztalódott nálatok, hírül hozva nekünk a ti vágyakozásotokat (sóvárgástokat), a ti kesergésteket, a ti buzgó ragaszkodástokat irántam, úgy, hogy ez még inkább fokozta örömömet,
8 mert ha meg is szomorítottalak titeket a levéllel, nem bánom, ha bántam is, úgy látom, hogy az a levél, ha egy órára is, megszomorított titeket,
9 most örülök, nem annak, hogy szomorúak lettetek, hanem, hogy gondolkodásmód megváltozására (észretérésre) szomorodtatok meg, mert Isten szerint szomorodtatok meg és hogy semmiben kárt nem szenvedtetek,
10 mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan gondolkozásmód megváltoztatást munkál az üdvösségre, a világ szomorúsága pedig a halált munkálja ki,
11 mert lám! maga ez a ti Isten szerint való megszomorodástok mekkora felbuzdulást munkált bennetek, sőt védekezést, sőt felháborodást, sőt félelmet, sőt vágyakozást, sőt buzgóságot, sőt megtorlást (bosszúállást). Mindenben bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok az ügyben.
12 Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt, és nem is a sértett miatt (tettem), hanem hogy nyilvánvalóvá váljon nálatok az értetek való buzgalmunk, az Isten előtt,
13 azért megvigasztalódtunk, de vigaszunkon túl sokkal inkább megörültünk Titusz örömének, hogy megnyugtattátok (felüdítettétek) a szellemét ti mindnyájan,
14 mert, ha valamivel előtte felőletek dicsekedtem, nem vallottam szégyent, hanem mint minden, amit. nektek szóltam, való(igaz)ság volt. úgy a Titusz előtti dicsekvésünk is való(igaz)sággá lett,
15 és az ő benseje annál is inkább felgerjedt irántatok, amikor visszaemlékezik mindnyájatoknak engedelmességére (szófogadására), hogyan fogadtátok őt félelemmel és reszketéssel.
16 Örülök, hogy mindenben bízhatok bennetek.