2 Corinthians 3
1 Kezdjük el ismét ajánlani magunkat? vagy talán csak nincs szükségünk mint némelyeknek (nem szorulunk mint némelyek) hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánló levelekre?
2 a mi levelünk ti vagytok, amely be van írva a szíveinkbe, amelyet ismer_ és olvas minden ember,
3 mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, a mi szolgálatunk által, nem tintával írva, hanem az élő Isten Szellemével, nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
4 Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van az Isten iránt,
5 nem mintha magunk alkalmasak volnánk valamit kigondolni, mint önmagunkból valót, hanem mert a mi alkalmas voltunk az Istenből van,
6 aki (elég) alkalmassá is tett minket, hogy az új szövetség (diakónus) szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Szellemé, mert a betű (meg)öl, a Szellem pedig éltet (élővé tesz),
7 ha pedig a halálnak betűkkel kőbevésett (diakóniai) szolgálata oly dicsőséges volt, hogy nem voltak képesek Izrael fiai Mózes arcába nézni arcának mulandó ragyogása (elvesző dicsősége) miatt,
8 hogyne volna sokkal inkább dicsőséges a Szellem (diakóniai) szolgálata?
9 mert ha az elítélés (diakóniai) szolgálata dicsőség(es), sokkal inkább bővölködik dicsőségben a megigazítás (igazságosság) (diakóniai) szolgálata,
10 mert az, ami ott dicsőséges volt, nem is mondható dicsőségesnek ehhez a túláradó dicsőséghez képest,
11 mert, ha az elmúl(and)ó (elvesző) dicsőségen át jő, sokkal inkább dicsőségben van az ami maradandó,
12 mivel tehát ilyen (nagy) (elváró) reménységünk van, nagy nyíltsággal (besz)élünk,
13 nem miként Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne nézzék Izrael fiai annak végét, ami elmúlik,
14 hanem eltompultak (megkérgesedtek) gondolataik, mert mind a mai napig ugyanaz a lepel az Ószövetség olvasásánál felfedetlenül ott van (megmaradt), mivelhogy Krisztusban tűnik el,
15 de mind a mai napig, amikor Mózest olvassák, lepel van a szívükre borítva,
16 de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a lepel.
17 Az Úr pedig a Szellem, ahol pedig az Úr Szelleme, ott szabadság van.
18 Mi pedig mindnyájan födetlen arccal az Úr dicsőségét tükrözzük vissza, ugyanarra a képmásra változunk át az Úr Szellemétől dicsőségről dicsőségre.