2 Corinthians 12
1 Ha dicsekednem kell, nem ér ugyan semmit, rátérek a látomásokra és az Úr leleplezéseire,
2 tudok egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt, hogy testben-e, nem tudom, vagy testen kívül-e, nem tudom, az Isten tudja, elragadtatott a harmadik égig,
3 és tudom, hogy ez az ember, akár testben, akár test nélkül, én nem tudom, az Isten tudja,
4 hogy elragadták a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek szólnia,
5 az ilyennel dicsekszem, önmagammal pedig nem dicsekszem, hacsak a gyöngeségeimmel nem,
6 mert, ha dicsekedni akarnék is, nem lennék esztelen, mert a való(igaz)ságot mondanám, de tartózkodom attól, hogy valaki többnek számítson azon túl, amit lát vagy hall belőlem
7 és hogy a leleplezések rendkívülisége elbizakodottá ne tegyen, tövis (szilánk) adatott nekem a (hús)testembe: a sátán angyala, hogy ököllel verjen, azért, hogy el ne bizakodjam,
8 ezért háromszor hívtam segítségül az Urat, hogy távozzék el tőlem,
9 de ezt mondta nekem: elég neked az én kegyelmem, mert az én (ható)erőm gyöngeségben visz végcélba. Ezért a legnagyobb élvezettel tehát inkább dicsekszem gyöngeségeimmel, hogy a Krisztus ereje sátorozzon le rajtam,
10 azért kedvem telik a gyöngeségekben, a bántalmazásokban, a szükségekben, az üldöztetésekben, és a szorongattatásokban Krisztusért, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.
11 Esztelenné lettem, ti kényszeríttettetek rá, mert a ti kötelességetek lett volna engem ajánlani, mert semmiben sem maradtam hátrább a fő-fő apostoloknál, ha semmi vagyok is,
12 hiszen az apostolság jeleit nyilvánvalóvá tettem közöttetek a teljes kitartásban, jelekben és csodákban és (ható)erőkben,
13 mert mi az, amiben a többi (kihívott) gyülekezet mögött háttérbe szorultatok, ha csak az nem, hogy én magam nem voltam terhetekre? Tanúsítsatok kegyelmet nekem ezért az igazságtalanságért!
14 Lám! Most kész vagyok harmadszor elmenni hozzátok és nem leszek terhetekre, mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket, mert nem a gyermekek tartoznak kincset gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek,
15 én pedig szívesen hozok áldozatot és feláldozom magam is a ti lelketekért, ha én titeket túláradóbban szeretlek, ti kevésbé szerettek engem?
16 de legyen: én nem voltam terhetekre, hanem mint furfangos, csellel hálóztalak be titeket,
17 vajon akiket küldtem hozzátok, azok által megzsaroltalak titeket?
18 felkértem Tituszt és elküldtem vele együtt azt a testvért, netán kifosztott titeket Titusz? Nem ugyanazon Szellem szerint jártunk-e? Nem ugyanazokon a lábnyomokon-e?
19 Már régóta azt gondoljátok, hogy mentegetőzünk előttetek? Isten színe előtt Krisztusban szólunk, de ezt mind, szeretteim, a ti épüléstekre,
20 mert félek, hogy ha odamegyek, valahogyan nem olyanoknak talállak titeket, amilyeneknek akarnálak (és) ti sem olyannak találtok engem, amilyennek akartok, netán valahogyan viszály, irigység, indulatkitörés, veszekedések, leszólások, sugdolózások, felfuvalkodottságok, ziláltság (lesz köztetek),
21 nehogy amikor ismét odamegyek, megalázzon engem az én Istenem nálatok és gyászoljak sokakat, akik vétkeztek és nem tértek észre (változtatták meg a gondolkodásmódjukat) a tisztátalanság és cédaság és kicsapongás miatt, melyet gyakorlatilag tettek.