2 Corinthians 11
1 Bárcsak elviselnétek tőlem egy kevés balgaságot, de viseljetek el engem is,
2 mert féltelek titeket Isten féltékenységével, mert eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak Krisztus elé,
3 de félek, hogy amint a kígyó becsapta (megcsalta) Évát ravasz mesterkedésével, megromlanak a ti gondolataitok is és elfordít titeket a Krisztus iránti egyszerűségtől és tisztaságtól,
4 mert ha valaki jön és más Jézust hirdetne, akit mi nem hirdettünk, vagy másféle szellemet kapnátok, mint amit kaptatok, vagy másféle örömhírt, amilyet nem fogadtatok be, szépen elviselnétek,
5 mert úgy számítom, hogy semmivel sem vagyok hátrább a fő-fő (kimagasló) apostoloknál,
6 ha pedig kontár vagyok is a szóban, de nem az ismeretben, sőt azt mindenben nyilvánvalóvá tettük előttetek,
7 vagy vétket követtem el, amikor magamat megaláztam, hogy ti felemelkedjetek, hogy ajándékképpen hirdettem nektek az Isten evangéliumát?
8 más (kihívott) gyülekezeteket kifosztottam, mikor ellátást fogadtam el, hogy nektek (diakóniailag) szolgálhassak,
9 és amikor nálatok tartózkodtam és szükséget szenvedtem, nem voltam terhére senkinek, mert szükségemet (ki)pótolták a Makedóniából jött testvérek, és mindenben őrizkedtem, hogy terhetekre ne legyek és a jövőben is őrizkedni fogok.
10 Krisztus való(igaz)sága bennem, hogy ezt a dicsekvésemet nem rekesztik belém Akhája tájain sem.
11 Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Az Isten tudja.
12 de amit teszek, tenni is fogom, (azért) hogy elvágjam az alkalmat azok elől, akik alkalmat akarnak keresni arra, hogy dicsekvéseikkel olyanoknak találják őket, mint mi is vagyunk.
13 Mert az ilyenek álapostolok, csalárd (álnok) munkások, akik átváltoztatják (tettetik) magukat Krisztus kiküldötteinek,
14 nem is csoda, mert maga a sátán is elváltoztatja magát a fény követévé (angyalává),
15 nem nagy dolog tehát, ha a (diakónus) szolgái is átváltoztatják magukat az igazságosság (diakónus) szolgáivá, akiknek vége az ő munkájuk szerint lesz.
16 Ismét mondom, nehogy valaki engem esztelennek tartson (gondoljon), ha pedig mégis, fogadjatok el, mint esztelent (azért), hogy én is egy kicsit dicsekedjem,
17 amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenségben, a dicsekvésnek eme elszántságában.
18 Mivel sokan dicsekszenek (hús)test szerint, én is dicsekedni fogok,
19 mert élvezettel elviselitek az eszteleneket, meggondolt létetekre,
20 mert elviselitek, ha valaki titeket rabszolgává tesz, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki fölétek kerekedik, ha valaki arcul üt titeket.
21 Szégyenkezve mondom, mint hogyha mi gyöngék lettünk volna erre, pedig ha valaki valamiben merész, esztelenségben mondom, én is merész vagyok.
22 Héberek ők? én is. Izraeliták? én is. Ábrahám ivadékai (magvai)? én is.
23 Krisztus (diakónus) szolgái? eszemen kívül szólok: én még inkább; fáradalmakban bővebben, börtönökben többször, verésekben felettébb, halálokban sokszor(ta),
24 zsidóktól ötször negyvenet kaptam egy híján,
25 háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor voltam hajótörött, egy éjt és egy napot mélytengeren töltöttem,
26 vándorutazásokban gyakran voltam, veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem körében, veszélyben a nemzetek között, veszélyben városokban, veszélyben pusztaságban, veszélyben a tengerben, veszélyben az áltestvérek között,
27 fáradságban és vesződségben, sokszor virrasztásban, éhségben és szomjazásban, koplalásban sokszorta, fagyoskodva és mezítelenségben,
28 ezeken kívül a naponkénti zaklatásom, minden (kihívott) gyülekezet gondja,
29 kicsoda gyengélkedő, hogy én gyengélkedő ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?
30 ha dicsekednem kell, a gyöngeségeimmel dicsekszem,
31 az Úr Jézus Istene és Atyja tudja, aki a korszakokra (aionokra) áldott, hogy nem hazudom.
32 Damaszkuszban Arétász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon engem,
33 és ablakon át vesszőkosárban eresztettek le a kőfalon és így menekültem ki a kezéből.