Bible

1 mert ti magatok is tudjátok testvérek, hogy a hozzátok való bemenetelünk nem volt hiábavaló 2 hanem, noha előbb szenvedés és bántalom ért bennünket, amint tudjátok, Filippiben bátorságot mentettünk a mi Istenünkből, hogy szóljuk hozzátok az Isten evangéliumát sok tusakodással, 3 mert a mi vigasztalásunk nem megtévesztésből, sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból származik, 4 hanem, amint kipróbált minket az Isten, hogy ránk bízza-e az evangéliumot, úgy szóljunk, nem mint akik embereknek igyekszünk tetszeni, hanem Istennek, aki megvizsgálja a szíveinket, 5 mert soha hízelgés szavával nem éltünk, amint tudjátok, sem kapzsiság látszatával, Isten a tanú (rá), 6 (sem) nem kerestünk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól, 7 felléphettünk volna tekintélyünk súlyával, mint Krisztus apostolai, de oly nyájasak lettünk köztetek, mint ahogy egy tápláló anya melengeti a gyermekeit, 8 így kedveskedtünk nektek, szívesen odaadtuk volna nemcsak Isten evangéliumát, hanem a magunk lelkét is, azért, hogy szeretteinkké lettetek nekünk, 9 mert emlékeztek, testvérek, a mi fáradozásunkra és bajlódásunkra, mert éjjel és nappal munkálkodtunk, nehogy valakinek terhére legyünk, így hirdettük nektek az Isten evangéliumát, 10 ti vagytok a tanúk (rá) és az Isten, mily szentül és igazságosan és kifogástalanul viseltük magunkat irántatok, akik hivőkké lettetek. 11 Ugyancsak tudjátok, hogy mint az édesapa a gyermekeit, 12 egyenként intettünk titeket és buzdítottunk és tanú(bizony)ságot tettünk, hogy járjatok méltóan ahhoz az Istenhez, aki elhívott titeket az Ő Királyságába és dicsőségébe, 13 ezért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy elfogadtátok Istennek tőlünk hallott Igéjét' nem úgy fogadtátok, mint emberek szavát, hanem annak, ami a valóságban, Isten szavának, amely munkálkodik bennetek, akik hívőkké lettetek, 14 mert ti, testvérek, utánzóivá lettetek az Isten kihívott gyülekezeteinek (eklézsiájának), amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ti is ugyanazokat szenvedtétek honfitársaitoktól, mint ők maguk a zsidóktól, 15 akik az Úr Jézust megölték és a prófétákat is, és minket is üldöznek, (és) az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei. 16 Akadályoznak minket abban, hogy a nemzeteknek szóljunk, hogy üdvözüljenek, így töltik be vétkeik mértékét mindenkor, utolérte pedig őket a harag véglegesen, 17 ti pedig, testvérek, miután árván maradtunk tőletek egy kis.időszakra,, külsőleg csak, de nem szívben, még serényebben igyekeztünk a ti arcotokat viszontlátni sok vágyódással, 18 azért akartunk elmenni hozzátok, én Pál ugyan egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a sátán. 19 mert ki a mi reménységünk, vagy örömünk, vagy dicsőségünk (győzelmi) koszorúja, ha nem ti, a mi Urunk Jézus előtt az Ő megjelenésekor? 20 mert ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.