1 Corinthians 7
1 amikről pedig írtatok: az az ideális, ha az ember asszonnyal nem érintkezik,
2 de a cédaság miatt mindenkinek legyen meg a maga felesége, és minden asszonynak saját férje legyen,
3 a férj teljesítse a házastársi kötelességét a felesége iránt, hasonlóképpen pedig a feleség is a férje iránt,
4 a feleség a saját teste felett nem rendelkezik (telj)hatalommal, hanem a férje, hasonlóképpen pedig a férj sem rendelkezik (telj)hatalommal a teste felett, hanem a felesége.
5 Ne fosszátok meg magatoktól egymást, csak közös megegyezéssel egy időszakra, hogy az imádsággal foglalkozzatok, és azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy megkísértsen benneteket a sátán, az önmegtartóztatás hiánya által,
6 ezt pedig engedményként mondom, nem parancsképpen,
7 akarnám ugyan, hogy minden ember úgy legyen, mint én, ámde mindenkinek kegyelmi ajándéka van Istentől, egyiknek így, a másiknak pedig úgy,
8 a nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is,
9 de ha nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb megházasodni, mint égni,
10 a házasoknak pedig azt üzenem, nem én, hanem az Úr: asszony a férjétől nehogy elváljék,
11 ha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével, és a férfi a feleségét nehogy elhagyja,
12 a többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha valamely testvérnek hitetlen felesége van, és az jónak látja együtt élni vele, ne hagyja el őt,
13 és amely asszonynak hitetlen férje van, és ez jónak látja együtt élni vele, nehogy elhagyja a férjét,
14 mert meg van szentelve a hitetlen férj a feleségében, és meg van szentelve a hitetlen feleség a férjében, mert egyébként a gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek,
15 ha pedig a nemhívő (fél) el akar válni, váljék el, nincs rabszolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ily(en) esetekben, hanem békességben (élni) hívott minket az Isten,
16 mert mit tudod asszony, hogy a férjedet megmentheted-e? vagy mit tudod te férfi, hogy feleségedet megmentheted-e?
17 csak ki-ki amint részesül, adta az Úr, kit-kit ahogy elhívott az Isten, úgy járjon, és minden (kihívott) gyülekezetben (eklézsiában) így rendelkezem,
18 körülmetélve hivatott el valaki? nehogy eltüntesse; körülmetéletlenül hivatott el valaki? nehogy körülmetélkedjék,
19 a körülmetéltség semmi, a körülmetéletlenség is semmi, hanem csak az Isten parancsainak megtartása fontos,
20 ki-ki, amely elhívásban elhívták, abban maradjon,
21 rabszolgaként hivattál el? nehogy törődj vele, ha viszont szabaddá is lehetsz, inkább azt használd ki,
22 mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr megszabadítottja, hasonlóképpen az elhívott szabad(ember): Krisztus rabszolgája.
23 Drága áron vásároltattatok meg, ne legyetek emberek rabszolgái!
24 ki-ki amiben elhívták, testvérek, abban maradjon meg az Isten mellett.
25 A szüzekre vonatkozóan nincs rendelkezésem az Úrtól, de véleményt adok, mint aki irgalmat nyertem az Úrtól, hogy hitelt érdemlő legyek.
26 Úgy vélem tehát, hogy az az ideális a fennálló szükség (kényszerűség) miatt, hogy jó az ember számára úgy maradni, ahogy van.
27 Feleséghez vagy kötve? ne keress felbontást, el vagy oldva feleségedtől? ne keress feleséget,
28 de ha megházasodol is, nem vétkezel, és ha házasságra lép a szűz, nem vétkezett, de szorongattatásuk lesz a (hús)testben az ilyeneknek, én pedig kímélnélek titeket,
29 ezt pedig azért mondom testvérek, az időt szak) rövidre szabott, akiknek van is feleségük, úgy legyenek, mintha nem volna,
30 akik sírnak, mintha nem sírnának, és akik örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak, mintha semmijük sem volna
31 és akik hasznot húznak a világból, mintha nem vennék igénybe, mert elmúlik e világ külső arculata (ábrázata, megjelenési formája),
32 akarom pedig, hogy gond nélkül legyetek, a nőtlen arról gondoskodik, ami az Úré, hogyan tessék az Úrnak,
33 a nős pedig a világi dolgokról, hogyan legyen kedvére (tessék) az asszonynak,
34 ezért meg van osztva, a nem férjes asszony és a szűz arról gondoskodik, ami az Úré, hogy szent legyen testében is, a szellemében is, a férjes asszony arról gondoskodik, ami a világé, hogyan legyen kedvére (tessék) a férjének,
35 ezt pedig javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak titeket, hanem, hogy illendően és állhatatosan kitartsatok az Úr mellett.
36 Ha pedig valaki úgy véli, hogy illetlen az ő leányára ha elvirágzik (eljárt felette az idő) és szükségét látja, amit akar, tegye meg, nem vétkezik, kössenek házasságot,
37 de aki szilárdan áll a szívében, és szükség nem kényszeríti, hatalma van pedig a saját akaratán, és úgy döntött a szívében, hogy megőrzi hajadon leányát, eszményien teszi.
38 Úgyhogy aki férjhez (házasságra) adja hajadon leányát, jól teszi, és aki nem adja férjhez (házasságra), még jobban teszi.
39 Az asszony kötve van amíg a férje él, ha pedig a férje elhunyt, szabad lesz: menjen férjhez, akihez akar, de csak az Úrban,
40 de boldogabb lesz, ha úgy marad, a véleményem szerint, pedig én is az Úr Szelleme birtokában vagyok,