1 Corinthians 11
1 az én utánzóim legyetek, mint én is a Krisztusé,
2 dicsérlek titeket, hogy mindenben emlékeztek rám és amit, ahogyan átadtam nektek, azt megtartjátok.
3 Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfi feje a Krisztus, az asszonynak feje pedig a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten,
4 minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére,
5 minden asszony pedig, aki födetlen fejjel imádkozik vagy prófétál, szégyenbe hozza fejét, mert egy és ugyanaz mintha megnyírták volna,
6 ha pedig nem akarja fejét befödni az asszony, vágassa le a haját, de ha megszégyenítő az asszonynak a haját levágatni vagy kopaszra nyiratkozni, födje be a fejét,
7 mert a férfinak nem kell befödni a fejét, mert Isten képmása és dicsősége, de az asszony a férfi dicsősége,
8 mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból,
9 mert nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért,
10 ezért tartozik az asszony hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt,
11 igaz ugyan, hogy nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül az Úrban,
12 mert bár az asszony a férfiból lett, úgy a férfi is az asszony által, de minden Istenből van.
13 Magatokban ítéljétek meg: illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkozni Istenhez?
14 nemde a természet maga is arra tanít titeket, hogyha egy férfi hosszú hajat visel, nincs tisztességére,
15 ha pedig egy asszony visel hosszú hajat, dicsősége (dísze) néki, mivelhogy haját fátyol gyanánt kapta,
16 ha pedig valakinek akadékoskodni tetszik, nekünk ilyen szokásunk nincs, sem az Isten (kihívott) gyülekezeteinek (eklézsiáinak),
17 de amikor ezt a rendelkezést adom, nem dicsérlek meg titeket, mert nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze,
18 mert először is amikor összegyűltök a (kihívott) gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak közöttetek, ezt részben el is hiszem,
19 mert szakadásoknak kell is lenni köztetek, hogy a kipróbáltak kitűnjenek köztetek,
20 amikor tehát összegyűltök egy helyre, nem lehet úrvacsora evése,
21 mert ki-ki a saját estebédjét veszi elő, hogy elfogyassza, és az egyik éhezik, a másik pedig dőzsöl (ittas),
22 hát nincsenek házaitok az evésre és ivásra? vagy lenézitek az Isten (kihívott) gyülekezetét (eklézsiáját) és megszégyenítitek azokat, akiknek semmijük sincs? mit mondjak nektek? dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek,
23 mert én az Úrtól kaptam, amit át is adtam nektek (közöltem is veletek), hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret,
24 és hálát adott, megtörte és ezt mondta: ez az én testem, amely tiérettetek van, ezt tegyétek a rám való emlékezésül!
25 hasonlóképpen a poharat is fogta a vacsorázás után, ezt mondta: ez a pohár az új szövetség az én véremben, ezt tegyétek, ahányszor isszátok emlékezésül én rám,
26 mert ahányszor eszitek e kenyeret, és isszátok a poharat az Úr halálát hirdetitek, míg el nem jön,
27 azért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza a poharat, vétkezik az Úr teste és vére ellen,
28 vizsgálja meg tehát az ember önmagát és úgy egyék a kenyérből és igyék a pohárból,
29 mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a Testet, ítéletét eszi és issza önmaga számára,
30 ezért gyengék és betegek, és alusznak köztetek sokan,
31 pedig ha magunkat megítélnénk, nem vonnánk magunkra ítéletet,
32 ha pedig az Ur ítél meg bennünket, nevelésünkre szolgál, nehogy (netán) a világgal együtt ítéletre menjünk.
33 Azért testvéreim, ha összegyűltök az evésre, egymást megvárjátok.
34 Ha valaki éhes, otthon egyék, nehogy ítéletre jöjjetek össze. A többi dologban majd amint oda érkezem, rendelkezem.