Romans 11
1 Azt kérdem tehát: Vajjon Isten elvetette az ő népét? Távolról sem! Hiszen én is Izraelita vagyok, Ábrahám ivadékából, Benjámin nemzetségéből.
2 Nem vetette el Isten az ő népét, melyet előre ismert. Vagy nem tudjátok-e mit mond az irás Illésről, miképen panaszkodik Istennek Izrael ellen?
3 Uram! a te prófétáidat megölték, oltáraidat felforgatták, és én egyedül maradtam, és életemre törnek.
4 Ám mit mond neki az isteni válasz? Meghagytam magamnak hétezer férfit, kik nem hajtottak térdet Baál előtt.
5 Így tehát mostanában is egy maradvány a kegyelem választása szerint megmenekült.
6 Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekért; mert különben a kegyelem már nem volna kegyelem.
7 Hogyan tehát? Amit Izrael keresett, nem nyerte meg. A választottak azonban megnyerték, a többiek ellenben elvakultak,
8 amint irva van: Isten a kábultság lelkét adta nekik, szemeket, hogy ne lássanak, és füleket, hogy ne halljanak mai napiglan.
9 És Dávid mondja: Váljon nekik az ő asztaluk tőrré és hálóvá, botránkozássá és büntetéssé.
10 Homályosuljanak el szemeik, hogy ne lássanak, és görbítsd meg hátukat mindenkor.
11 Kérdem tehát: Vajjon annyira megbotlottak, hogy elestek? Épen nem! Sőt az ő botlásuk üdvösségére vált a pogányoknak, hogy velők versenyezzenek.
12 Ha pedig már az ő elestük gazdagulása a világnak, és az ő megfogyatkozásuk gazdagulása a pogányoknak, mennyivel inkább az ő teljes számuk?
13 Mert nektek, pogányoknak mondom: Amennyiben a pogányok apostola vagyok, megbecsülöm hivatalomat,
14 ha netalán versenyre bírhatnám saját véreimet és megmenthetnék közölök némelyeket.
15 Mert ha azoknak veszte a világnak megengesztelése, mi lenne más az ő felvételük, mint feléledés a halálból?
16 Mert ha a zsenge meg van szentelve, akkor a többi is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17 Hogyha pedig némelyek az ágakból letörtek, és te (pogány) mint vadolajág beléjök oltattál és részessé lettél a gyökérben és az olajfa kövérségében,
18 ne dicsekedjél az ágakkal szemben. Ha pedig dicsekszel, nem te tartod a gyökeret, hanem a gyökér tégedet.
19 Erre azt mondod: Letörtek az ágak, hogy én beoltassam.
20 Helyes; a hitetlenség miatt törtek le. Te pedig a hit által állsz; ne légy fenhéjázó, hanem félj!
21 Mert ha Isten a természetes ágaknak nem kegyelmezett, hátha neked sem kegyelmez!
22 Lásd tehát az Isten jóságát és szigorúságát. Azok ellen ugyanis, akik elestek, szigorúságát, magad iránt pedig az Isten jóságát, ha megmaradsz a jóban, mert különben téged is kivágnak.
23 De azok is be fognak oltatni, ha meg nem maradnak a hitetlenségben; mert elég hatalmas az Isten, hogy újra beoltsa őket.
24 Mert ha te a természetes vad-olajfából kivágattál és a természet ellen beoltattál a nemes olajfába: mennyivel inkább beoltatnak a saját olajfájukba azok, akik annak természete szerint valók?
25 Mert nem akarom, testvéreim, hogy ismeretlen maradjon előttetek az a titok (hogy ne bízzatok a saját bölcseségtekben), miszerint a vakság Izraelnek egy részénél addig tart, mig a pogányok teljes számban be nem mennek,
26 akkor majd egész Izrael üdvözül, amint irva van: Eljön Sionból a szabaditó, és elhárítja Jákobról a gonoszságot.
27 És ez az én szövetségem velők, midőn majd elveszem bűneiket.
28 Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek timiattatok; de a választottságnál fogva kedvesek az atyákért.
29 Mert Isten az ő ajándékait és meghívását nem bánja meg.
30 Mert valamint ti is egykor nem hittetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő hitetlenségök folytán,
31 úgy most ők is hitetlenekké lettek a ti megkegyelmeztetéstekre, hogy majd ők is irgalmasságot nyerjenek.
32 Mert Isten valamennyit a hitetlenségbe hagyta merülni, hogy valamennyin megkönyörüljön.
33 Oh Isten bölcseségének és tudományának mélységes gazdagsága! mily megfoghatatlanok az ő ítéletei, és megvizsgálhatatlanok az ő utai!
34 Mert ki láthat át az Úr végzésein? Vagy ki volt az ő tanácsadója?
35 Vagy ki adott neki előbb, hogy visszaadassék neki?
36 Mert őtőle, és őáltala, és őbenne van minden Őneki legyen dicsőség örökké! Ámen.