1És láttam új eget és új földet. Mert az első ég és első föld eltűnt, és a tenger nincs többé.
2És én, János, láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet alászállni az égből az Istentől, felkészülve, mint a vőlegényének felékesített menyasszonyt.
3És hallottam nagy szózatot a trón felől, mely így szólt: íme az Isten hajléka az emberekkel, és velők fog lakni. És ők az ő népe lesznek, és maga az Isten velők lesz, mint az ő Istenük.
4És letöröl az Isten minden könnyet az ő szemeikről; és halál többé nem leszen, sem sírás, sem jajgatás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az első elmúlt.
5És monda ki a trónon ült: íme mindent megújítok! És monda nekem: írjad, mert e szavak megbízhatók és igazak!
6És monda nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Omega: a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából.
7Aki győz, megkapja ezt, és én annak Istene leszek, és ő nekem fiam lesz.
8A gyáváknak; pedig és hitetleneknek, a gonosztevőknek és gyilkosoknak, a paráznáknak és varázslóknak, a bálványozóknak és minden hazugnak a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz a részük, mi a második halál.
9És jött egy a hét angyal közöl, kiknél a hét utolsó csapással telt csészék voltak, és beszélt velem, mondván: Jer és megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét.
10És felvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, mely az égből szállott alá az Istentől,
11melyben az Isten fényessége lakozott; és világossága hasonlított a drágakőhöz, és olyan volt mint a jáspiskő és kristály.
12És nagy és magas fala volt, rajta tizenkét kapuval; és a kapuknál tizenkét angyal, és fölirt nevek, Izrael fiai tizenkét nemzetségének nevei.
13Keletről három kapu, éjszakról három kapu, délről három kapu, és nyugatról három kapu.
14És a város kőfalának tizenkét alapköve volt és rajtok a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
15És annál, aki velem beszélt, egy arany mérővessző volt, hogy megmérje a várost és annak kapuit és falát.
16És a város négyszögben van építve, és hosszúsága akkora, amekkora a szélessége. És megmérte a várost az arany mérővesszővel tizenkétezer futamatnyira; és hosszúsága, magassága és szélessége egyarányúak voltak.
17És megmérte annak falát száznegyvennégy könyöknyire, emberi mérték szerint, mely az angyalé is.
18És falának építménye jaszpiskőből volt, maga a város pedig tiszta arany, hasonló a tiszta üveghez.
19És a város falának alapjai mindenféle drágakővel voltak ékesítve. Az első alapkő jaszpis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,
20az ötödik szardonix, a hatodik szárdis, a hetedik krizolit, a nyolcadik bérül, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik hiacint, a tizenkettedik ametiszt.
21És a tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt egyenkint, és minden egyes kapu egy-egy gyöngyből; és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.
22De templomot nem láttam benne, mert annak a temploma a mindenható Úr Isten és a Bárány.
23És a városnak nincs szüksége napra, sem holdra, hogy világítsanak benne, mert az Isten fényessége világítja azt, és világítója a Bárány.
24És a nemzetek annak világosságában fognak járni; és a föld királyai abba hordják dicsőségüket és tiszteletüket.
25És kapui nem záródnak be naphosszat, éj pedig nem leszen ott.
26És a nemzetek dicsőségét és tiszteletét abba hordják össze.
27Nem megy be abba semmi, ami szennyes, vagy utálatot keltő és hazugság, hanem csak akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.