Philippians 2
1 Ha tehát van valami vigasztalás Krisztusban, ha van vigasz a szeretetben, ha van lélekközösség, ha van részvétteljes érzés:
2 tegyétek teljessé az én örömömet az által, hogy egyetértetek, egymás iránt ugyanazon szeretettel viseltettek, egyakaratuak, egyérzésüek vagytok,
3 nem tevén semmit versengésből, sem hiú dicsvágyból, hanem alázatossággal tartsa egyik a másikat fölebbvalónak magamagánál,
4 s ne keresse kiki a maga hasznát, hanem a többiekét.
5 Hanem ugyanaz az érzés legyen bennetek, mely Krisztus Jézusban volt,
6 ki midőn isteni alakban volt, nem tartotta ragadománynak, hogy Istennel egyenlő,
7 hanem kifosztotta önmagát, s szolgai alakot öltve, hasonlóvá lett az emberekhez, és külsejében olyan volt mint ember.
8 Megalázta magát engedelmes lévén mindhalálig, és pedig a kereszthalálig.
9 Amiért az Isten fel is magasztalta őt és olyan nevet adott neki, mely minden név fölött van,
10 hogy a Jézus névre minden térd meghajoljon, a mennyeieké, a földieké és a földalattiaké,
11 és minden nyelv megvallja, hogy az Úr Jézus Krisztus az Atya Istennek dicsőségében van.
12 Azért szeretteim! (amint mindenkor engedelmeskedtetek:) nemcsak úgy mint jelenlétemben, hanem még sokkal inkább most távollétemben, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvötöket!
13 Mert Isten az, ki bennetek mind a szándékot, mind a véghezvitelt eszközli jó akaratából.
14 Tegyetek tehát mindent zugolódás és habozás nélkül,
15 hogy Istennek kifogástalan és egyszerű gyermekei legyetek, feddhetetlenek a gonosz és elvetemült nemzedék között, akik között úgy világoskodtok, mint szövétnekek a világban,
16 amennyiben megtartjátok az élet igéjét az én dicsőségemre Krisztus napján, hogy ne futottam legyen hiába, sem hiába ne dolgoztam.
17 De ha mindjárt áldozattá válok is a ti hiteteknek áldozata és papi szolgálata mellett, örülök és örvendezek mindnyájatokkal.
18 Örüljetek ti is szintén és örvendezzetek velem!
19 Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timoteust mihamarább hozzátok küldhetem, hogy hogylétetekró'l értesülve, én is nyugodt szívvel lehessek.
20 Mert nincs senkim, aki velem egyetértve, oly őszinte jó indulattal viseltetnék irántatok.
21 Mert mindenki a maga javát keresi, nem ami Jézus Krisztusé.
22 Az ő megbízhatóságát pedig fölismerhetitek abból, hogy mint atyának a fiú, úgy szolgált nekem az evangéliumban.
23 Tehát ezt reménylem, hogy elküldhetem hozzátok, mihelyt helyzetemmel megismerkedem.
24 Reménylem továbbá az Úrban, hogy magam is nemsokára hozzátok mehetek.
25 Addig is szükségesnek láttam Epafroditus testvért, az én munka- és küzdőtársamat, nektek pedig követeteket, ki szükségemben szolgálatomra volt, hozzátok küldeni,
26 mivelhogy mindnyájatokat szeretett volna látni, és szomorkodott midőn megtudtátok, hogy megbetegedett.
27 Mert csakugyan halálos beteg volt, de Isten megkönyörült rajta, sőt nemcsak őrajta, hanem énrajtam is, nehogy egyik szomorúság a másik után érjen.
28 Kiküldöttem tehát őt mihamarább, hogy viszontlátásán felviduljatok és én se bánkódjam.
29 Fogadjátok tehát őt teljes örömmel az Úrban és becsüljétek meg az ilyeneket.
30 Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen.