1Óvakodjatok, hogy igazságtokat ne cselekedjetek az emberek előtt, hogy lássanak benneteket, mert különben nem lesz jutalmatok Atyátoknál, ki mennyekben van.
2Mikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mikép a képmutatók cselekesznek a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberek tiszteljék őket. Bizony mondom nektek: elvették jutalmukat.
3Hanem mikor alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed,
4hogy alamizsnád rejtekben legyen, és Atyád, ki a rejtekben lát, megfizet neked.
5És mikor imádkoztok, ne legyetek, mint a képmutatók, kik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: elvették jutalmukat.
6Te pedig, midőn imádkozol, menj be a kamrádba, és bezárván az ajtót, imádkozzál Atyádhoz a rejtekben, és Atyád, ki a rejtekben lát, megfizet neked.
7Midőn pedig imádkoztok, ne beszéljetek sokat, mint a pogányok; azt vélik ugyanis, hogy bőbeszédükért hallgattatnak meg.
8Ne legyetek tehát hasonlók hozzájok; mert a ti Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt őt kérnétek.
9Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy mennyekben, szenteltessék a te neved.
10Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen mennyben, azonképen a földön is.
11Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
12És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk az ellenünk vetetteknek.
13És ne vigy minket kísértésbe. De szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
14Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő bűneiket, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja vétkeiteket.
15Ha pedig meg nem bocsátótok az embereknek, a ti Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.
16Mikor pedig böjtöltök, ne legyetek, mint a képmutatók, szomorúak. Elcsúfítják ugyanis arcukat, hogy az emberek lássák, hogy böjtölnek. Bizony mondom nektek, hogy elvették jutalmukat.
17Te pedig mikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat,
18hogy az emberek ne lássák, hogy böjtölsz, hanem a te Atyád, ki a rejtekben van; és Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked.
19Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol azokat rozsda és moly megemészti, és ahol tolvajok kiássák és ellopják;
20hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket az égben, hol azokat sem rozsda, sem moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21Mert ahol a kincsed ott a szíved is.
22Tested világítója a szemed. Ha szemed tiszta, egész tested világos lesz.
23De ha szemed hibás, egész tested sötét lészen. Ha tehát a világosság, mely benned van, sötétség, mily nagy lesz akkor a sötétség maga?
24Senki sem szolgálhat két Urnák; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyiket eltűri, s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
25Azért mondom nektek: Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek. Nem több-e az élet az eledelnél, és a test nem több-e a ruházatnál?
26Tekintsetek az ég madaraira! Ezek nem vetnek, sem nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek; és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Vajon nem vagytok-e ti azoknál sokkal becsesebbek?
27És melyiktek adhat aggódása által termetéhez egy könyöknyit?
28És a ruházatról miért aggódtok? Nézzétek a mező liliomait, mint növekednek! Nem munkálkodnak, se nem varrnak.
29Mondom pedig nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem volt úgy felöltözve, mint ezeknek egyike.
30Ha pedig a mezei füvet, mely ma van, és holnap a kemencébe vettetik, az Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!
31Ne aggódjatok tehát mondván: Mit fogunk enni, vagy mit fogunk inni, vagy mivel fogunk ruházkodni?
32Mert mindezt a pogányok keresik. Hisz tudja a ti Atyátok, hogy mindezekre szükségtek van.
33Keressétek azért először az Isten országát és az ó igazságát, és ezek mind hozzáadatnak nektek.
34Ne aggódjatok tehát a holnapról; mert a holnapi nap majd gondoskodik maga-magáról. Elég minden napnak a maga baja.