1Sokféleképen és módon szólott hajdan Isten az atyáknak a próféták által,
2legújabban azonban e napodban az ő Fia által szólott hozzánk, kit mindeneknek örökösévé rendelt, ki által a világot is teremtette;
3ki, mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és hatalmának igéjével mindent fönntart, miután megtisztulást eszközölt a bűnökből, a Fölségnek jobbján ül a magasságban,
4s ki annyival előbbre való lett az angyaloknál, a mennyivel különb nevet öröklött náluknál.
5Mert melyik angyalnak mondotta valaha: Fiam vagy te, én ma szültelek téged? És ismét: Én Atyjává leszek eső Fiammá lesz?
6És midőn ismét bevezeti elsőszülöttét a föld kerekségére azt mondja: És imádják őt Isten minden angyalai.
7Az angyalokról ugyanis azt mondja: Ki az ő angyalait szélvésszé teszi, és az ő szolgáit tűzlánggá.
8A Fiúról pedig: A te trónod, Isten! mindörökkön örökké áll, igazság pálcája a te országod pálcája.
9Szeretted az igazságot és gyűlölted a gonoszságot; azért kent föl téged Isten, a te Istened, az örömnek olajával társaid fölé.
10És: Te alapítottad, Uram, kezdetben a földet, és a te kezeid alkotmányai az egek.
11Azok elmúlnak, te pedig megmaradsz, s mindannyian, mint a ruha, elavulnak;
12és mint az öltözetet, kicseréled őket és elváltoznak; te pedig ugyanaz vagy, és a te éveid el nem fogynak.
13Vagy melyik angyalnak mondotta valaha: Ülj az én jobbom felől, míglen ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem?
14Nem mindnyájan szolgálattevő lelkek-e, szolgálatra küldve azokért, kik elnyerik az üdvösség örökségét?