Galatians 2
1 Azután tizennégy év múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, magammal vivén Titust is.
2 Fölmentem pedig kinyilatkoztatás folytán, és, közöltem velők az evangéliumot, melyet a pogányok között hirdetek, különösen pedig azokkal, kik tekintélyben álltak, hogy hiába ne fáradjak, vagy fáradtam legyen.
3 De még a velem levő Titust sem kényszeritették, hogy pogány létére körülmetéltesse magát,
4 a belopódzott hamis testvérek miatt ugyanis, kik azért tolakodtak be, hogy a mi szabadságunkat, melyet Jézus Krisztusban bírunk, kikémleljék és bennünket szolgaságba ejtsenek.
5 De mi egy órára sem hajoltunk meg ezek előtt, hogy az evangélium igazsága nálatok fönnmaradjon.
6 Azok pedig, kik tekintélyben álltak, (hogy valaha milyenek voltak, ahoz semmi közöm. Isten nem tekint az ember személyére), - szóval akik előttem tekintélyben állóknak látszottak, nekem semmit sem nyújtottak,
7 hanem ellenkezőleg mikor látták, hogy meg vagyok bizva az evangélium hirdetésével a körülmetéletleneknél, valamint Péter a körülmetélteknél,
8 (mert aki Péterrel munkálkodott az apostolkodásban a körülmetéltek között, velem is munkálkodott a pogányok között),
9 és midőn a nekem adott kegyelmet fölismerték, Jakab, Kefás és János, kik oszlopoknak látszottak, jobbjukat nyújtották nekem és Barnabásnak a bajtársság jeléül, hogy mi menjünk a pogányokhoz, ők pedig a körülmetéltekhez,
10 csak a szegényekről emlékezzünk meg, amit ugyancsak iparkodtam is megtenni.
11 Mikor pedig Kefás Antiochiába jött, szembeszálltam vele, mert megérdemelte a korholást.
12 Mielőtt ugyanis némelyek Jakabtól odajöttek volna, a pogányokkal étkezett, mikor pedig azok odaérkeztek, visszavonult és külön vált tőlük, félvén azoktól, kik a körülmetélésből voltak.
13 És az ő kétszinüségébé beleegyeztek a többi zsidók is, ugy hogy még Barnabást is magokkal ragadták abba a kétszinüségbe.
14 Mikor tehát láttam, hogy nem helyes utón járniak az evangélium igazsága szerint, azt mondottam Kefásnak valamennyiök előtt; Ha te zsidó létedre pogányul élsz és nem zsidó módon, hogyan kényszeritheted a pogányokat, hogy zsidó módon éljenek?
15 Mi természet szerint zsidók vagyunk, és nem pogányokból lett bűnösök.
16 Tudván pedig, hogy az ember nem a törvényszerinti cselekedetekből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is azért hiszünk a Krisztus Jézusban, hogy Krisztus hite által igazuljunk meg, nem pedig a törvényszerinti csejekedetek által; mivelhogy a törvényszerinti cselekedetekből senki sem igazul meg.
17 Ha pedig Krisztusban keresve -a megigazulást, mi is bűnösöknek találtatunk, vajjon Krisztus szolgája a bűnnek? Isten ments!
18 Hiszen ha amit lerontottam, újra fölépítem, törvényszegővé válok.
19 Mert én a törvény által a törvénynek meghaltam, hogy Istennek éljek; keresztre vagyok feszítve Krisztussal együtt.
20 Én azonban már nem élek, hanem Krisztus él énbennem. Amennyiben pedig most a testben élek, az Isten Fiában való hitben élek, ki szeretett engemet és önmagát adta értem.
21 Nem vetem meg az Isten kegyelmét. Mert ha a megigazulás a törvény által történik, akkor Krisztus hiába halt meg.