1A legidősebbik a szeretett Gájusnak, akit igazán szeretek.
2Kedvesem! Azon imádkozom, hogy mindenben szerencsésen járj és egészséges légy, mint ahogy a lelked jó állapotban van.
3Igen örültem, mikor a testvérek megérkeztek és tanúságot tettek a te igazságodról, miszerint te igazságban jársz.
4Nincs nagyobb örömem, mint mikor azt hallom, hogy gyermekeim igazságban járnak.
5Kedvesem! Helyesen teszed mindazt, amit a testvérekkel, főkép az idegenekkel cselekszel,
6kik bizonyságot tettek a te szeretetedről az egyház színe előtt, és jól teszed, ha elkíséred őket Istenhez méltóan.
7Mert az ő nevéért indultak el, anélkül hogy a pogányoktól valamit elfogadtak volna.
8Az ilyeneket tehát minekünk kell befogadnunk, hogy az igazságban közreműködjünk.
9Talán írtam volna az egyháznak, de az, aki szereti közöttük az első helyet elfoglalni, Diotrefes, nem fogad be bennünket.
10Azért majd ha elmegyek, szemére hányom cselekedeteit, melyeket tesz, gonosz szavakkal fecsegve ellenünk, és még mintha ez sem volna neki elég, sem ő maga nem fogadja be a testvéreket, sem azoknak, akik be akarják fogadni, nem engedi és kizárja őket az egyházból.
11Kedvesem! Ne kövesd a rosszat, hanem a jót! Aki jót cselekszik, az Istenből van; aki rosszat tesz, az nem látta Istent.
12Demeterről mindenki jó bizonyságot tesz, még maga az igazság is, sőt mi is jó bizonyságot teszünk róla, és te tudod, hogy a mi bizonyságunk igaz.
13Sok írnivalóm volna neked, de nem akartam neked tintával és tollal írni.
14Reménylem ugyanis, hogy csakhamar meglátlak és szemtől szembe beszélünk. (15) Békeség neked! Üdvözölnek barátaid. Üdvözöld barátainkat név szerint!