1Mint munkatársak pedig intünk benneteket, hogy az Isten kegyelmét hiába ne vegyétek.
2Mert azt mondja: Kellemes időben meghallgatlak téged, és az üdvösség napján megsegitlek téged. íme most van a kellemes idő, ime most az üdvösség napja!
3Senkinek semmi botrányt ne okozzunk, hogy hivatalunkat ne szidalmazzák;
4hanem mindenben úgy viseljük magunkat, mint Isten szolgái, sok tűrésben, szenvedésben, szükségben, szorongatásban,
5vereségben, börtönben, lázadásban, munkában, virrasztásban, böjtölésben,
6tisztaságban, tudományban, kitartásban, nyájasságban, a Szentlélekben, tettetés nélkül való szeretetben,
7az igazság igéjében, az Isten erejében, az igazság fegyvereivel jobbról és balról,
8tisztelet és becstelenség, gyalázat és jó hirnév mellett, mint csábítók és mégis igazmondók,
9mint akik ismeretlenek és mégis ismeretesek, mint akik haldokolnak és ime élünk, mint akiket megvertek, de meg nem öltek;
10mint akik szomorkodnak, mégis mindig örvendeznek, mint akik szűkölködnek, s mégis sokakat gazdagítanak, mint akiknek semmijök sincs, s mégis mindenük van.
11A mi szánk megnyílt hozzátok, ó Korintusiak! szivünk kitágult.
12Mibennünk nem szoronkodtok, hanem ti vagytok szűkkeblűek.
13De hasonlót hasonlóval viszonozva, (mint fiaimnak mondom) tágítsátok ki ti is sziveiteket!
14Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazságnak a hamissághoz? Vagy hogy fér össze a világosság a sötétséggel?
15Micsoda egyesség van Krisztus és Béliái közt? Vagy micsoda része hívőnek a hitetlennel?
16Hogyan egyez meg az isten temploma a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, miként Isten mondja: Bennök lakom és közöttük járok, és az ő Istenük leszek és ők az én népem lesznek.
17Ennekokáért menjetek ki közülök és váljatok el. - úgymond az Úr, - és tisztátalant ne érintsetek;
18és én befogadlak titeket és atyátok leszek, és ti az én fiaim és leányaim lesztek, úgymond az Úr, a mindenható.