2 Corinthians 11
1 Vajha eltűrnétek tőlem egy kis balgaságot! Igen, tűrjetek el!
2 Mert isteni buzgósággal buzgólkodom értetek. Hiszen eljegyeztelek benneteket egy férfiúnak, hogy mint tiszta szüzet mutathassalak be Krisztusnak.
3 Félek azonban, hogy valamint a kígyó az ő álnokságával Évát megcsalta, ügy a ti értelmetek is meg ne romoljon és el ne idegenedjék a krisztusi egyszerűségtől.
4 Mert ha valaki (hozzátok) jönne és más Krisztust hirdetne, akit mi nem hirdettünk, vagy ha más Lélekben részesülnétek, melyben nem részesültetek, vagy más evangéliumot (hirdetne) melyet el nem fogadtatok: ezt igenis eltűrnétek.
5 Pedig úgy vélem, hogy én semmivel sem tettem kevesebbet a nagy apostoloknál.
6 Mert ha járatlan vagyok is a beszédben, de nem a tudományban; ezt egyébként mindenben kimutattuk előttetek.
7 Vagy talán vétettem azzal, midőn magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok? hogy az Isten evangéliumát ingyen hirdettem nektek?
8 Más egyházakat megfosztottam, díjt fogadvári el tőlük, htígy nektek szolgálhassak.
9 És midőn nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam senkinek terhére, mert amire szükségem volt, pótolták a Macedóniából jött testvérek, és mindenben azon voltara, hogy terhetekre ne legyek, és rajta is leszek.
10 Olyan bizonyos, mint hogy Krisztus igazsága van bennem, hogy ezen a dicsőségemen Achája tartományaiban nem esik csorba.
11 Miért? Mivel nem szeretlek titeket? Isten tudja!
12 Amit pedig teszek, azt teszem ezután is, hogy elvágjam az alkalmat azoktól, akik keresik az alkalmat, hogy amivel nagyra vannak, tényleg olyanok legyenek, mint mi.
13 Mert az ilyen ál-apostolok csalárd munkások, kik Krisztus apostolai gyanánt adják ki magokat.
14 És ez nem csoda, mert hiszen a sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.
15 Nem valami nagy dolog tehát, ha az Ó szolgái az igazság szolgádnak alakját veszik fel; az ő végok azonban cselekedeteiknek megfelelő lesz.
16 Újra mondom: (ne tartson engem senki esztelennek; egyébiránt fogadjatok mint esztelent, hogy én is egy kissé dicsekedjem)
17 amit mondok, nem Isten szerint mondom, hanem mintegy esztelenségemben e dicsekvésre vonatkozólag.
18 Mivel sokan dicsekszenek test szerint, én is dicsekszem.
19 Hiszen örömest eltűritek az eszteleneket, minthogy ti magatok okosak vagytok.
20 Eltűritek ugyanis, ha valaki szolgaságra vet, ha valaki kifoszt, ha valaki meghurcol, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arcul ver benneteket.
21 Szégyenemre mondom ezt, mintha e részben gyengék lettünk volna. De ha valaki valamiben (dicsekedni) merészkedik, (esztelenségemben mondom) - merek én is:
22 Ha ők zsidók, én is; ha Izraeliták, én is; ha Ábrahám ivadékai, én is;
23 ha Krisztus szolgái (mint kevésbbé bölcs mondom) én még inkább: a sok fáradság, a többszörös fogság, a módfölötti veretes, a gyakori halálveszélyek folytán.
24 A zsidóktól ötször kaptam egy hiján negyven ütést.
25 Háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, egy nap és egy éjjel a tenger helyén voltam,
26 gyakorta utaztam, veszélyekben forogtam a folyóvizeken, veszélyekben a rablók közt, veszélyekben nemzetbelijeim, veszélyekben a pogányok részéről, veszélyekben a városban, veszélyékben a pusztában, veszélyekben a tengeren, veszélyekben a hamis testvérek között;
27 munkában, nyomoruságban, sok virrasztásban, éhségben és szomjuságban, sok böjtölésben, hidegben és mezitelenségben,
28 nem számítva ami azonkívül ér, a mindennapi aggság, az összes hitközségekről való gondoskodás.
29 Ki gyengélkedik, hogy én ne gyelgénkedném? Ki botránkozik, hogy én tüzbe ne jönnék?
30 Ha dicsekednem kell, azzal dicsekszem, ami gyarlóságomot illeti.
31 Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, ki áldott legyen örökké, tudja, hogy nem hazudok.
32 Damaszkusban Arétás király helytartója őriztette a damaszkusiak városát, hogy engem elfogjon,
33 és az ablakon át kosárban eresztettek le a kőfalon, s igy menekültem ki kezeiből.