1Ennekokáért tovább nem bírván, jónak láttuk egyedül visszamaradni Athénében,
2és elküldöttük Timoteust, a mi testvérünket és Istennek szolgáját Krisztus evangéliumában, hogy megerősítsen és buzdítson benneteket hitetekben;
3hogy e viszontagságokban senki meg ne inogjon; hiszen tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.
4Mert midőn nálatok voltunk is előre megmondottuk nektek, hogy szenvedések várnak ránk, amint meg is történt és tudjátok.
5Miértis tovább nem tűrhetvén, elküldöttem, hogy tapasztalást szerezzek hitetekről, hogy nem kisértett-e meg titeket a kísértő és nem veszik-e kárba a mi munkánk.
6Most azonban, ahogy Timoteus tőletek hozzánk visszatért és jelentést tett hitetekről és szeretetetekről, és hogy mindig jó emlékezetben vagyunk nálatok, és látni óhajtotok minket, valamint mi is titeket:
7azért megvigasztalódtunk bennetek, testvérek, minden szükségünkben és viszontagságunkban a ti hitetek által;
8mert akkor föléledünk, ha ti állhatatosak vagytok az Úrban.
9Mert minő hálát adhatunk Istennek viszonzásul helyettetek mindazért az örömért, melyet miattatok az űr előtt érzünk,
10éjjel nappal buzgón imádkozván, hogy színről színre láthassunk titeket, és pótoljuk azt, ami hitetekből még hiányzik.
11Vajha maga az Isten, a mi Atyánk és a mi Urunk Jézus Krisztus igazgatná utunkat hozzátok!
12Titeket pedig gyarapítson az Úr és növelje szereteteteket egymáshoz és mindenkihez, aminővel mi viseltetünk tihozzátok;
13hogy a ti szíveitek megerősödjenek és kifogástalanok legyenek a szentségben Isten és a mi Atyánk előtt, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelekor minden szenteivel. Ámen.