1Lássátok, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveztetünk és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt nem ismeri.
2Szeretteim! most Isten fiai vagyunk, de még nem tudjuk, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy mikor megjelenik, hasonlók leszünk hozzá; mert látni fogjuk őt, amint van.
3És mindaz, aki ezen reménységgel van iránta, megszenteli magát, amint hogy ő is szent.
4Mindaz, aki bűnt cselekszik, kihágást is követ el; a bűn is kihágás.
5És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy bűneinket elvegye, és őbenne nincsen bűn.
6Mindaz, aki őbenne marad, nem vétkezik, és mindaz, aki vétkezik, nem látta őt, sem meg nem ismerte.
7Fiacskáim! meg ne csaljon benneteket senki! Aki igazságot cselekszik, az igaz, valamint ő is igaz.
8Aki bűnt cselekszik, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa.
9Mindaz, aki Istentől származott, bűnt nem cselekszik, mert az ő magva van benne, és nem vétkezhetik, mert Istentől származott
10Erről ismerhetők meg az Isten fiai és az ördög fiai. Mindaz, aki nem igaz és nem szereti embertársát nem Istentől van;
11mert ez az izenet, melyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressétek egymást.
12Nem úgy mint Káin, ki a gonosztól volt és megölte testvérét. És miért ölte meg? Mivel az ő cselekedetei gonoszak voltak, testvéréi pedig igazak.
13Ne csodáljátok, testvérek, ha a világ gyűlöl titeket!
14Mi tudjuk, hogy a halálból az életre jutottunk, mivel szeretjük felebarátainkat. Aki nem szeret, a halálban marad.
15Mindaz, aki gyűlöli felebarátját, gyilkos. És tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örök élete, mely benne maradandó volna.
16Arról ismertük meg az Isten szeretetét, hogy ő életét adta miérettünk. Minekünk is oda kell hát adnunk életünket embertársainkért.
17Aki bírja a világ javait és azt látja, hogy embertársa szűkölködik, és elzárja előle a szívét: hogyan maradhat abban az Isten szeretete?
18Fiacskáim! ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal!
19Erről ismerjük meg, hogy az igazságban vagyunk és az ő színe előtt megnyugtatjuk szíveinket.
20Mert ha szívünk vádol minket, Isten nagyobb a mi szívünknél és tud mindent.
21Szeretteim! ha szívünk nem vádol bennünket, Isten iránt bizalommal vagyunk,
22és bármit kérünk, megnyerjük tőle, mert az ő parancsolatait megtartjuk, és azt tesszük, ami előtte kedves.
23És ez az ő parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint a parancsot adta nekünk.
24És aki megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad és ő abban. És hogy ő bennünk marad, azt a Lélekről tudjuk meg, melyet nekünk adott.