1Tudtotokra adom pedig nektek, testvérek, az evangéliumot, melyet nektek hirdettem, melyet el is fogadtatok, melyben állhatatosak is vagytok,
2amely által üdvözültök is, ha amint hirdettem nektek, megtartjátok; hacsak hiába nem hittetek.
3Mert mindenekelőtt azt adtam elétek, amit én is úgy vettem át, hogy tudnillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az Írások szerint,
4és hogy eltemettetett, és hogy harmadnapon feltámadt az Írások szerint,
5és hogy megjelent Kéfásnak és azután a tizenegynek.
6Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, kik közül sokan még most is élnek, némelyek pedig elhunytak.
7Azután megjelent Jakabnak, később az összes apostoloknak.
8Legutoljára pedig valamennyi között megjelent nekem is, mintegy idétlennek.
9Én ugyanis a legutolsó vagyok az apostolok között, ki nem érdemlem meg, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem az Isten egyházát.
10De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és az ő kegyelme nem volt bennem meddő, hanem többet munkálkodtam valamennyinél, azonban nem én, hanem az Isten kegyelme énvelem.
11Ám akár én, akár ők, így hirdetjük és igy hittétek.
12Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadott halottaiból, hogyan mondhatják némelyek közöttetek, hogy nincs feltámadás?
13Hiszen ha holtak feltámadása nincsen, akkor Krisztus sem támadott fel.
14Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi predikálásunk, hiábavaló a ti hitetek is.
15Sőt akkor hamis tanuknak bizonyulunk Isten ellen, mivel azt bizonyítottuk Istennel szemben, hogy feltámasztotta Krisztust, akit pedig nem támasztott fel, ha a halottak fel nem támadnak.
16Mert ha a halottak fel nem támadnak, Krisztus sem támadott fel.
17Ha pedig Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok.
18Következésképen azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg.
19Ha csak ez életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden embernél.
20Ámde Krisztus feltámadott halottaiból, mint az elhunytak első zsengéje.
21Már pedig amint a halál egy ember által következett be, úgy történik a feltámadás is egy ember által.
22És amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy fognak Krisztusban mindnyájan életre kelni.
23És pedig kiki a maga rendjében. Az első zsenge Krisztus, utána azok, akik Krisztuséi, kik hittek az ő eljövetelében.
24Azután vége - mikor (tudnillik) az országot átadta az Istennek és az Atyának, mikor megszüntetett minden felsőbbséget, hatalmat és erőt.
25Uralkodnia kell azonban, mig minden ellenségét lábai alá nem teszi.
26A legutolsó ellenség pedig, amely elpusztul, a halál lesz, mert: Mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy:
27Minden neki van alávetve, kétségtelenül azon kivül, aki neki mindent alávetett.
28Mikor pedig majd minden alája lesz vetve, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen mindenben minden.
29Különben mitévők lesznek azok, akik megkeresztelkednek a holtakért, ha a halottak egyáltalán fel nem támadnak? Minek is keresztelkednek meg értők?
30Miért tesszük ki mi is magunkat veszélyeknek minden órában?
31Minden nap meghalok a ti dicsőségtekért, testvérek, mely nekem a mi Urunk Jézus Krisztusban van.
32Ha (emberi mód szerint) Efezusban vadállatokkal viaskodtam, mi hasznom belőle, ha a holtak fel nem támadnak? Akkor együnk és igyunk, mert holnap meghalunk!
33Félre ne vezettessétek magatokat: Gonosz beszédek megrontják a jó erkölcsöket.
34Ébredjetek fel igazak és ne vetkezzetek; mert némelyek nem ismerik az Istent: a ti megszégyenitéstekre mondom ezt.
35De tán azt mondja valaki: Hogyan támadnak fel a halottak, és minő testben fognak megjelenni?
36Esztelen! Amit te elvetsz, nem éled fel, hacsak előbb meg nem hal.
37És amit elvetsz, nem a jövendő testet veted el, hanem a puszta magot, például búzából, vagy más egyébből.
38Isten pedig olyan testet ad neki, amilyent akar, és mindenféle magnak külön testet.
39Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, más végre a halaké.
40Vannak égi testek és vannak földi testek; de más az égiek dicsősége és más a földieké.
41Más a napnak fénye, más a holdnak fénye, és más a csillagok fénye. Mert egyik csillag különbözik fényességre a másiktól.
42Így (lesz) a halottak feltámadása is. Enyészetben vettetik el, enyészhetlenségben támad fel.
43Gyarlóságban vettetik el, dicsőségben támad fel; erőtlenségben vettetik el, erőben támad fel.
44Állati test vettetik el, szellemi test támad fel. Ha van állati test, van szellemi is, miként írva van:
45Lön az első ember, Ádám, élő lélekké, az utolsó Ádám pedig elevenítő lélekké.
46De nem a szellemi test az első, hanem az állati, azután a szellemi.
47Az első ember földből lévén, földi; a második a mennyből (származván), mennyei.
48Amilyen a földi, olyanok a földiek is; és amilyen a mennyei, olyanok, a mennyeiek is.
49Amint tehát viseltük a földinek képét, viseljük a mennyeinek képét is.
50Én pedig azt mondom, testvérek, hogy a test és vér nem jut az Isten országának birtokába; sem az enyészet az enyészhetlenségnek birtokába.
51Íme, titkot mondok nektek: Mindnyájan feltámadunk ugyan, de nem mindnyájan változunk át.
52Hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső trombitaszóra, mert szól a trombita és a holtak feltámadnak rothadatlanul, és mi elváltozunk.
53Mert e rothadandó testnek rothadatlanságba kell öltöznie, és e halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie.
54Mikor pedig ez a halandó (test) halhatatlanságba öltözik, akkor teljesedik a mondás, mely irva van: Elnyelte a halált a győzelem.
55Hol van, halál, a te győzelmed? Hol van, halál, a te fullánkod?
56A halál fullánkja ugyanis a bűn; a bűn hatalma pedig a törvény.
57De legyen hála Istennek, ki nekünk győzödelmet adott a mi Urunk Jézus Krisztus által!
58Azért, szeretett testvéreim l legyetek állhatatosak és rendithetlenek, buzgólkodva mindegyre az Úr dolgában, tudván, hogy a ti munkátok az Úrban nem hiábavaló.