1Beszéljek bár embereknek, vagy angyaloknak nyelvén, ha szeretetem nincs, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
2Legyen bár jövendölő tehetségem, és tudjak minden titkot és tudományt; legyen bár oly teljes hitem, hogy hegyeket tudjak áthelyezni, ha szeretetem nincs, semmi vagyok.
3És ha minden vagyonomat szétosztom a szegények táplálására, és ha testemet odaadom is, úgy hogy égjek, de szeretetem nincsen, mitsem használ nekem.
4A szeretet türelmes, kegyes; a szeretet nem irigykedik, nem cselekszik helytelenül, nem fuvalkodik fel,
5nem nagyravágyó, nem keresi a a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat,
6nem örül az igazságtalanságnak, hanem örvend az igazságnak;
7mindent eltűr, mindent hisz, mindent remél, mindent elvisel.
8A szeretet soha sem szűnik meg, habár a jövendölések véget érnek, vagy a nyelvek megszűnnek, vagy a tudomány elenyészik.
9Mert (csak) részleges a mi ismeretünk, és részleges a mi jövendölésünk.
10De ha majd elérkezik a mi tökéletes, megszűnik a mi részleges.
11Mikor gyermek voltam, úgy beszéltem mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam mint a gyermek. De mikor emberkorba jutottam, felhagytam azzal, ami gyermekhez illett.
12Most tükörben látjuk (Istent) rejtélyesen, akkor pedig majd színről színre. Most (csak) részben ismerem (őt), akkor pedig majd úgy fogom ismerni, amint ő ismer engem.
13Egyelőre pedig megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.