Bible

1 Hiszen magatok tudjátok, testvérek, hogy hozzátok menetelünk nem volt hiába; 2 hanem bár megelőzőleg (mint tudjátok) Filippiben szenvedtünk és gyalázattal illettettünk, Istenben bízva bátorságot vettünk magunknak, hogy az Isten evangéliumát nektek hirdessük nagy gonddal. 3 Mert a mi oktatásunk nem származik tévelygésből, sem tisztátalanságból, sem csalással nem jár, 4 hanem amint Isten alkalmasnak talált bennünket arra, hogy az evangélium hirdetését reánk bízza: úgy beszélünk, nem mintha embereknek akarnánk tetszeni, hanem Istennek, ki a mi szíveinket vizsgálja. 5 Mert sohasem éltünk hízelkedő beszéddel, amint tudjátok; sem a fösvénység ürügyével, erre Isten a tanunk; 6 sem dicséretet nem kerestünk az emberektől, sem tőletek, sem másoktól. 7 Noha pedig terhet róhattunk volna rátok, mint Krisztus apostolai; de mi inkább gyermekekké lettünk közöttetek, mint mikor a dajka táplálja kisdedeit. 8 Ilyen indulattal viseltetvén irántatok, kívánva kívántuk nemcsak az Isten evangéliumát, hanem életünket is átadni nektek, annyira megkedveltünk titeket. 9 Mert emlékeznének, testvérek, a mi munkánkra és fáradozásunkra; miszerint éjjel-nappal munkálkodva hirdettük közöttetek az Isten evangéliumát, hogy senkinek közőletek terhére ne essünk. 10 Tanuk vagytok rá ti és az Isten, hogy mily szentül, igazságosan és kifogástalanul viselkedtünk közöttetek, kik hittetek; 11 amint tudjátok, hogy miként az atya fiait, mindegyikteket úgy intettünk, vigasztaltunk 12 és kértünk, hogy éljetek Istenhez méltóan, ki meghívott titeket az ő országába és dicsőségébe. 13 Azért mi is szüntelen hálát adunk Istennek, hogy az Isten igéjének hirdetését, melyet tőlünk hallottatok, nem úgy vettétek mint emberek szavát, hanem (amint tényleg az), mint Istennek igéjét, aki bennetek munkálkodik, akik hittetek. 14 Mert ti, testvérek, követői lettetek Isten egyházainak, melyek Júdeában vannak Krisztus Jézusban; mivel ugyanazt szenvedtétek földieitektől, amit ők a zsidóktól; 15 kik az Úr Jézust és a prófétákat is megölték, és minket is üldöztek, Istennek nem tetszenek és minden emberrel ellenkeznek, 16 meg akarják tiltani, hogy a pogányoknak prédikáljunk, hogy üdvözülhessenek, így halmozván egyre-másra az ő bűneiket; mert hát rájok szállott az isten haragja végleg. 17 Mi pedig, testvérek, miután egy időre testileg, de nem lelkileg, elváltunk tőletek, annál jobban siettünk, látni óhajtván titeket színről színre, 18 mert hozzátok akartunk menni, én, Pál különösen, egyszer is, másszor is, de a sátán megakadályozott bennünket 19 Mert ki a mi reménységünk, vagy örömünk, vagy dicsőségünk koronája? Nemde ti a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? 20 Igen, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk!